Ketyeg az óra, indul a visszaszámlálás: bő egy év múlva európai parlamenti választásokat tartanak az Európai Unió huszonhét tagállamában. Fokozódik a helyezkedés nemcsak Magyarországon, de az európai porondon is, hogy az egyes politikai erők minél kedvezőbb pozícióból várhassák a jövő évben esedékes megméretést.
A szerző az Alapjogokért Központ európai uniós kutatási igazgatója
2023 felvezető év az európai politikában. Ez még akkor is igaz, ha az idén is számos, az európai politika irányát meghatározó tagállami választás áll előttünk: Törökország, Lengyelország és Spanyolország mind fontos állomás. Utóbbi kettőben
A felvezető évek sajátossága, hogy ekkor kell befejezni az „életművet”, lezárni az adott politikai kurzust, ciklust meghatározó főbb elképzeléseket, kommunikálni az elért eredményeket. A kampány csatazajában, 2024 tavaszán erre már kevésbé lesz lehetőség. Nehéz feladat azonban meghatározni, hogy a jövőre leköszönő Európai Bizottság és az Európai Parlament milyen pozitív örökséget hagy az utókorra. Az uniós polgárok által érzékelhető eredményekről ugyanis nem könnyű beszámolni.
Igazságtalanok lennénk, ha nem tennénk hozzá, hogy nehéz időszak volt az előző négy év, voltak benne az uniós vezetők döntési kompetenciáján kívüli adottságok: koronavírus-járvány, orosz–ukrán háború, hogy csak kettőt említsünk a legfontosabbak közül.
Jó példa erre a korrupciógyanús uniós vakcinabeszerzés, aminek során hamarabb részesültek Európában gyártott vakcinából EU-n kívüli országok, mint az uniós polgárok. Ebben pedig nem kis szerepet játszott Ursula von der Leyen, akinek a Pfizer vezérigazgatójával folytatott sms-váltásáról a mai napig nem tudni részleteket.
Az elhibázott szankciós politika, amely nem állította meg, nem kényszerítette rá a harci cselekmények beszüntetésére az agresszor Oroszországot, lelassította az európai gazdaságot, és a szankciós infláció révén hozzájárult valamennyi európai háztartás megélhetési körülményeinek romlásához. És mindezt tetézik olyan ügyek, mint az utóbbi évtizedek legnagyobb korrupciós botránya, amelyben az EP baloldali képviselőcsoportjainak tagjai közül hetente tartóztatnak le valakit a hatóságok. A figyelmes szemlélődő számára kiderülhetett, hogy rendszerszintű problémákkal állunk szemben, nem egyszeri alkalommal. Az EP elnöke, Roberta Metsola például 142 alkalommal „felejtette el” bejelenteni, hogy ajándékban részesítették, és többek között egy burgundiai luxusutazás is napfényre került.
Von der Leyen, Josep Borell, Metsola és társaik nem ütik, nem ütötték meg azt a szintet, amely az EU előtt álló kihívások kezeléséhez szükséges lett volna. A bizottság a szerződések őre szerep helyett aktív politikai szerepet játszott az eltelt években. Ez abban merült ki, hogy csúcsra járatta a neki nem tetsző tagállamokkal, tagállami vezetőkkel szembeni eljárásokat. Miközben az európai intézmények folyamatosan hazánkat kritizálták például a korrupció vádjával, saját maguk vonatkozásában aligha voltak ilyen kritikusak. Emlékezetes, hogy amikor a magyar Országgyűlés átvette az Európai Parlament képviselőire vonatkozó átláthatósági és vagyonnyilatkozati szabályokat, EU-s nyomásra utóbb szigorítani kellett, hasonlóra viszont az EP-ben már nem került sor.
Az előző években szivárogtak be a köztudatba a jogállamisági eljárás és a forrásfelfüggesztés kifejezések, melyekkel a brüsszeli bürokrácia és politikai vezetés a tagállami érdekeket előtérbe helyező kormányokat politikai zsarolással igyekezett a brüsszeli elvárások elfogadására bírni. Ebben partnerre talált az Európai Parlamentben és – ami sajnálatosabb – az Európai Unió Bíróságában is. A parlament pedig az utóbbi időben inkább tűnt vásári bazárnak, mint komoly intézménynek.
túlkiabálása volt a hazánkkal szemben folyó alaptalan eljárások kapcsán.
Világossá vált: áthidalhatatlan ellentét feszül a föderalista brüsszeli intézmények és a nemzeti hagyományok talaján álló, konzervatív-szuverenista politikai erők, tagállami vezetők Európáról szóló víziója között. Az Európa jövőjéről szóló konferencia, mely a mostani uniós politikai ciklus egyik meghatározó eseménye és eredménye lehetett volna, megmutatta, hogy Brüsszelben nem is kíváncsiak a fősodortól eltérő véleményekre, a rendezvénysorozat kizárólag a brüsszeli bürokratikus „elit” álláspontjának visszaigazolására volt hivatva.
Gulyás Gergely úgy fogalmazott, az EU nem képes felismerni és képviselni a saját érdekeit. A gyenge intézmények, a korrupt vezetők nem egy erős Európa irányába mutatnak, hanem inkább egy külső szereplők által rángatott másodrendű hatalomra emlékeztetnek. Jól megmutatkozott ez akkor, amikor Emmanuel Macron francia elnök az európai stratégiai autonómia visszaszerzéséről beszélt, és a vezető nyugati politikusok sietve elhatárolódtak tőle. Pedig a felvetett javaslat Európa elemi érdeke lenne, hiszen az EU tagállamai azok, amelyek az ukrajnai háború aránytalanul nagy gazdasági terheit viselik, mindezt tetézve az EU elhibázott válaszaival. Ehhez képest a kérdésben alig-alig lehet Európa hangját hallani: szemben a békeprojektként indult EU-val, amely most épp fegyvereket szállít, a polgárháborúban fogant kommunista Kína az, amely béketeremtőként lép fel.
Jövőre nemcsak az Európai Parlament új tagjairól döntenek az európai választópolgárok, de új összetételű Európai Bizottság is alakul. 2024-ben reményeink szerint magunk mögött hagyunk egy kudarcos ötéves periódust. Az uniós folyamatok újraindításához új szereplőkre, új politikára, új megközelítésre van szükség. Ma ezeket az újításokat a jobboldal, a konzervatív politikai oldal képviseli. Ma a nemzeti oldalon van meg a politikai bátorság és hitelesség az európai érdekek képviseletére.
2024-ben minden bizonnyal új fejezet nyílik a magyar kormánypárt európai szövetségi politikájában is. A jelenleg függetlenként dolgozó fideszes EP-képviselők várhatóan a megerősödő konzervatív képviselőcsoport tagjaiként folytatják majd a munkát. Az Európai Konzervatívok és Reformerek, valamint az Identitás és Demokrácia összefogásával európai szinten megvalósulna a nemzeti erők nemzetközi együttműködése. És ha már a nemzeti erők nemzetközi együttműködése: május 4–5-én CPAC! A legfontosabb konzervatív seregszemle európai konferenciáján Amerikától Japánig számos fontos konzervatív politikus és gondolkodó képviselteti majd magát, és igaz ez európai szövetségeseinkre is, mint Andrej Babiš és Janez Janša, valamint számos konzervatív értékrendű európai parlamenti képviselő. A CPAC üzenetét erősíti a pápalátogatás is,
A jövő évi siker receptje – leírva legalábbis – egyszerű: béke, összefogás, európai érdekérvényesítés. „A nehéz idők erős embereket szülnek” – tartja a mondás. Ezen emberek születése az elmúlt években a jobboldalon volt megfigyelhető. Reményeink szerint 2024-ben újra konzervatív fordulat következik majd, és eljöhet az erős emberek által formált jó idők kora.
Nyitókép: Abdesslam Mirdass / Hans Lucas / AFP
Pénteken, március 6-án tüntetést szervez a Nemzeti Ellenállás Mozgalom Ukrajna budapesti nagykövetsége elé, ahol Szijjártó Péter is felszólal. Mi hangzik el a demonstráción, és milyen üzeneteket küldenek a felszólalók a kialakult helyzetben? Kövesse velünk ÉLŐBEN az eseményeket.
Azóta már feljelentést tettek az ügyben.
Mindenáron Magyar Péterből akarnak miniszterelnököt kreálni az ukránok.
Befagyott a Tisza.
Brutális támadás történt.
És akkor jön a kazincbarcikai időközi, és győz a Fidesz–KDNP jelöltje, a tiszás támogatott meg a harmadik helyre fut be.
Az eset megdöbbentő, várjuk a reakciókat ellenzéki részről.
Kaja Kallas szerint máshogy nem lehet legyőzni az „orosz imperializmust”.
