Kétlem, hogy a MOME hallgatóinak többsége ne akarná a megújulást

Kultúrharcnak végképp nyoma sem volt Zugligetben, amíg néhányan nem döntöttek úgy, hogy csatatérré változtatják az egyetemet.

Az országokat ugyanúgy kell vezetni, mint a vállalatokat – ez a neoliberális dogma vezetett a multinacionális üzleti tanácsadó cégek felemelkedéséhez. A nyugati kormányok leépítették belső innovációs képességüket, s inkább kiszervezik a szellemi munkát. A modell azonban megbukott – állítja a világ leghangosabb közgazdásza.
Az olasz–amerikai Mariana Mazzucato írásainak, előadásainak fő üzenete, hogy a piaci fundamentalizmus téveszméje után vissza kell térni a kezdeményező, ambiciózus állam koncepciójához, és nagyszabású közszolgálati projekteket kell indítani a jövő kihívásainak megoldására a vízválságtól az egészségügyi ellátás reformjáig.
Mazzucato és tanítványa, Rosie Collington úgy vélik, hogy ennek legnagyobb akadályai azok a tanácsadó cégek, amelyek világszerte „infantilizálják” a kormányokat. Új könyvük a Magyarországon is régóta aktív McKinsey, BCG, Deloitte, Ernst & Young, KPMG és PwC tevékenységét, a nemzetállamok teljesítményére gyakorolt hatását veszi górcső alá. A tanácsadó cégek már az 1980-as években megjelentek a világ kormányzati rendszereiben. Sikerük titka a neoliberális dogmák és a „menedzsmentkultusz” térnyerése volt a nyugati politikában, amely szerint az országokat ugyanúgy kell működtetni, mint a vállalatokat. A tanácsadói iparág üzenete, hogy „a tudás ugyanúgy megvásárolható, mint ha egy polcról emelnénk le”. Szerzőpárosunk szerint befolyásuk mostanra elviselhetetlenné vált, és az energetikától az egészségügyön át a klímapolitikáig függővé tették az állami hivatalokat.