Tudomány és vallás, a két „magisteria” közötti konfliktus csupán modern agyszülemény. A 19. századig a természet iránti érdeklődést éppen a legfőbb istenség iránti tisztelet motiválta – ahogyan az istenhit alapozta meg a rendezett kozmosz, a racionális elvek mentén működő világmindenség koncepcióját is. Hit és tudás édestestvérek.
A napokban az Egyesült Királyságban tanuló magyar fiatalok meghívására Londonban jártam, ahol mint mindig, most is betértem legkedvesebb könyvesboltomba. A kisvárosias, egyfajta békebeli időutazás benyomását keltő Marylebone negyed főutcáján található Daunt Books az angol sziget legrégebben, több mint száztíz esztendeje működő könyvesüzlete. A jobb belátásra tért bankár, James Daunt 1990-ben vásárolta meg, megfogalmazva egy nagy és fontos igazságot: „az a könyv, amelyet egy szép könyvesboltban vásárolunk, jobb könyv”. A szabály most is működött.
Nicholas Spencer a vallás modern társadalomban elfoglalt helyét és szerepét kutató agytröszt, a Theos vezető munkatársa, a Goldsmiths Egyetem kutatója. Szerzői munkásságát olyan izgalmas (magyarul sajnos még nem olvasható) címek fémjelzik, mint a Darwin és Isten, a Nyugat evolúciója vagy az Ateisták. Legújabb, monumentális művében is kedvenc témájával foglalkozik: hogyan fonódik egymásba a vallás és a tudomány története, avagy miért ostobaság az a modern felfogás, amely szerint hit és tudás feltétlenül egymás ellentétei? Spencer olvasmányosan és végtelen türelemmel, 400 oldalon át szedi ízekre a „felvilágosult” mítoszokat és előítéleteket, amelyeken korunk fősodratú világképe nyugszik. A legtöbb dolog ugyanis, amit a tudományról és a vallásról a mai ember „tud”, a legjobb esetben féligazság, amelyek többsége a 19. század utolsó éveiben alakult ki és terjedt el. Szerzőnk szerint eleve nincs külön tudomány- és vallástörténet, mert a kettő az idők hajnalától a mediterrán ókoron át a Szilícium-völgyig elválaszthatatlan egymástól. A scientia et religio kapcsolata átszövi a görög és a római kultúrát, a judaizmust, a kereszténységet és az iszlámot éppen úgy, ahogyan Kína, Afrika és Arábia a nyugati történetírás által elhanyagolt olvasztótégelyeinek történetét.
Spencer szerint – különösen a mai civilizációnk keletkezésével azonosított évszázadokban – a vallás egyenesen „bábaként működött a tudomány számára”. Hogyan? Úgy, hogy a természet tanulmányozását mindenekelőtt a vallásos hit ösztönözte. Mind a 8. és 13. század közötti iszlám Abbászida Kalifátusban, mind a keresztény Nyugaton a középkortól egészen a 19. századig a legfőbb istenség iránti tisztelet motiválta a teremtett dolgok iránti érdeklődést. Sőt az istenhit alapozta meg a rendezett kozmosz, a racionális elvek mentén működő világmindenség koncepcióját is – azzal a meggyőződéssel, hogy az univerzumot vezérlő elveket az embernek meg kell ismernie. Bár vallás és tudomány között mindig előfordultak összeütközések, a kettő kapcsolatát döntően mind a két világ számára „nyereséges együttműködés jellemezte”. A két „magisteria” közötti konfliktus gondolata nagyrészt modern találmány, amely az eredeti dokumentumokkal való találkozáskor „elpárolog”.
Egyre távolodik egymástól az Egyesült Államok és az Európai Unió. Előbbi ráadásul egy merőben új kontinens képzel el, ahol egyes országokkal működne csak szorosabban együtt.
Sikerrel járt a Gasztroplacc fellebbezése.
December 16-tól gyökeresen átalakul a Facebook, a Messenger és a WhatsApp világa: a Meta rögzítheti az MI-vel folytatott beszélgetéseinket. Szakértő szerint ezzel új korszak kezdődik – amelyben a felhasználó maga lesz az áru.
A keresztény kultúra helyes értelmezésével szemben két irányból érkezik kritika.
A humántudományok jelentős része intellektuális farokméregetés, ami leginkább a farok tulajdonosának fontos, másodsorban meg néhány okos embernek valahol fent az elefántcsonttornyokban.
A leghatékonyabb módja a dohányzással kapcsolatos ártalmak csökkentésének az, ha el sem kezdjük a dohányzást, és ha már dohányzunk, akkor minél előbb leszokunk róla.
A humanizmus egy vallás, ami ledegradálja az embert, és valójában egy szélsőbaloldali politikát takar. Nem kérünk belőle, Humanisták nevű pártként sem. Szilvay Gergely írása.
A Financial Times szerint hajnali fél kettőkor született meg a kényszerű B terv a hitelfelvételről, amiből Magyarország zseniális húzással maradt ki.
Mészáros Lőrinc szerint Magyar Péterék adóterve halálos ítélet lenne a magyar sportnak: a tao és az állami pénzek elvételével az utánpótlás és a versenysport is összeomlana.
