Nem csak papíron vagyunk a legesélyesebbek

Vámos Tamás írása a Mandiner hetilapban

Mi mással lehet kezdeni egy beszélgetést a 29-szeres válogatott középpályással, mint a múlt év végének egyik legemlékezetesebb jelenetével, a Görögország elleni találkozó ráadásában szerzett győztes bombagóljával? Így emlékszik rá vissza: „Egyrészt azért örültem neki különösen, mert a befektetett munka ismét meghozta a gyümölcsét, másrészt mert győzelemmel tudtuk igazán emlékezetessé tenni Dzsudzsák Balázs válogatottbeli búcsúját.”

Ez a nem mindennapi találat azért is volt fontos, mert Zsolt embert próbáló időszakon van túl: 2021 márciusában, az Andorra elleni vb-selejtezőn sérült meg súlyosan, majd alighogy felépült, bokasérülést szenvedett. „Elsősorban óriási türelemre volt szükségem, és mentálisan kellett rendbe raknom magam. Ebben a családom és a klubom is nagy segítségemre volt: a feleségem, a szüleim a legtöbb terhet levették a vállamról, így csak a gyógyulásra koncentrálhattam. Meg kell még említsem az ismert sportpszichológus, Csernus Imre nevét, akivel már az ETO-nál is sokat dolgoztunk együtt abban az időszakban, amikor NB I.-es bajnoki címet szereztünk. Az irányításával sokat fejlődtem, ennek is köszönhető, hogy a legnehezebb időszakban sem hagytam el magam, és tudatosan készültem a gyógyulásra.”

Hiába játszik Dunaszerdahelyen, Kalmár ma is Győrben lakik, ezer szállal kötődik a Rába-parti városhoz, az első profi klubja is az ETO volt. Mosolyogva idézi fel, hogy miként kötött ki a klubnál: „Győrságból származom, ez egy kis falu Győr mellett. Már egészen kis koromban eldőlt a sorsom: 2004 nyarán, amikor kilencéves voltam, a győri legenda Hajszán Gyula eljött a falunkba néhány bemutató edzést tartani. Az egyik tréning után félrehívott, és azt mondta, érdemes lenne eljárnom az ETO-ba, mert úgy látja, mocorog bennem valami tehetség. Megmondom őszintén, eszembe sem jutott, hogy ilyen szinten kipróbáljam magam, de a szüleim elvittek a klubba, ahol összejött a próbajáték, így ott ragadtam. Kiváló edzőktől tanulhattam az alapokat, rengeteget fejlődtem az első években. S ha már az ETO: sosem feledem, honnan indultam el, a klub örökké a szívem csücske marad. Huszonnyolc évesen még sok tervem van, úgy tervezem, a pályafutásom vége felé pár évre visszatérek a nevelő egyesületemhez.”

Érdekes párhuzam, hogy a DAC tulajdonosa, Világi Oszkár tavaly februárban az ETO FC Győr első embere is lett. „Bevallom, Dunaszerdahelyen nem sűrűn szoktunk beszélgetni a volt klubomról, de annak természetesen örülök, hogy jó kezekbe került az irányítás. Biztos vagyok benne, hogy a vezetőség mindent elkövet majd azért, hogy rövidesen újra NB I.-es csapat legyen az ETO, ott a helye.”

Nem sokan emlékezhetnek arra, hogy Kalmár Zsolt már tizenhét évesen bemutatkozhatott az élvonalban, abban a szezonban, amikor az ETO Pintér Attila vezetésével megszerezte eddigi utolsó NB I.-es bajnoki címét. Tizenkilenc évesen a Bundesliga másodosztályában vitézkedő RB Leipzighoz szerződött, nem sokkal később pedig az FSV Frankfurthoz, majd a dán Brøndby IF-hez igazolt. A nyugati professzionális világban tett első lépések örökké emlékezetesek maradnak neki. „Hamar megtapasztaltam, hogy milyen is a valódi profi közeg. Akkoriban is igaz volt a 2. Bundesligára, hogy kőkeményen brusztolni kell, gyorsan szembesültem vele, hogy fizikailag milyen sokat kell még fejlődnöm. Kicsit sajnálom, hogy nem kaptam elég bizonyítási lehetőséget, de ez a múlt, nincs okom a siránkozásra. Rengeteget tanultam Lipcsében, a kisebb frankfurti csapatban és Brøndbyben is. E kezdeti buktatók is kellettek ahhoz, hogy ma egy jó csapatban megbecsülnek, a Dunaszerdahely csapatkapitánya lehetek, és a válogatottban is bizonyíthatok.”

Mire e sorok megjelennek, már túl leszünk a Bulgária elleni első Eb-selejtezőn. A középpályás természetesen bizakodó a Bulgária mellett Szerbiával, Montenegróval és Litvániával egy csoportban szereplő magyar válogatott esélyeit illetően – pláne, hogy a frankfurti sorsoláson a mieink nevét húzták ki az első kalapból. „Véleményem szerint nem csak papíron vagyunk mi a legesélyesebbek. Minden mérkőzésen egészséges önbizalommal kell pályára lépnünk, hiszen mindegyik rivális elsősorban minket akar majd legyőzni. Nem féltem a csapatot: ha türelmesen játszunk, és sikerül rákényszerítenünk az akaratunkat az ellenfelekre, és ugyanolyan alázattal játszunk, mint az elmúlt években a világsztárok ellen, akkor biztosan nem követjük el azokat a hibákat, amelyeket az Albánia elleni vb-selejtezőkön. Ezekből mindenképpen tanulnunk kell, és akkor teljesülhet a nagy álom:

Azon a bizonyos Görögország elleni barátságos mérkőzésen Kalmár Zsolt Szoboszlai Dominikot váltotta a ráadásban, és azóta is téma: vajon nem férnének el egymás mellett a válogatottban? A játékosnak erről is megvan a határozott véleménye: „A csapat-összeállítás természetesen a szövetségi kapitány feladata, de szerintem jó párost alkotnánk a középpályán Dominikkal, még dominánsabb lehetne a támadójátékunk. Akárhogy alakul is, velem vagy nélkülem, Szoboszlaival együtt vagy külön, a lényeg, hogy a válogatott 2023-ban is sikeres legyen. Ami pedig a szabadrúgásokat illeti, sok múlik azon, kinek hogy megy a játék az adott mérkőzésen, miként alakul az állás, egy biztos: nem veszünk össze a lehetőségen. S ne feledjük azt se, hogy rajtunk kívül Sallai Roland is remek rúgótechnikával rendelkezik, úgyhogy van elég variációs lehetőségünk.”

A válogatott után érdemes visszatérni Dunaszerdahelyre, már csak azért is, mert a csapat vezeti a tabellát, ráadásul a rájátszásban eddig százszázalékos teljesítménnyel rukkolt elő, így hosszú idő után a bajnoki cím első számú esélyesének számít. Nem lehet csodálkozni azon, hogy főhősünk remekül érzi magát a klubban. „Természetesen nagyon örülök, hogy az alapszakaszt sikerült megnyernünk, de még kemény mérkőzések várnak ránk, egytől egyig rangadók, mindegyiket szeretnénk megnyerni.

Dunaszerdahelyen a legtöbben magyarnak vallják magukat, minden mérkőzés valódi ünnep, szinte mindig telt ház előtt léphetünk pályára. Számomra tényleg megtiszteltetés, hogy már hatodik éve itt játszom, és a csapat kapitánya lehetek, úgy érzem, megtaláltam a helyem. Jó dolog érezni a szurkolók feltétel nélküli szeretetét, azt, hogy a meccseken mindig mögöttünk állnak, az utcán is gyakran megállítanak minket, beszélgetnek velünk, aláírást, közös fotót kérnek. Viszont ha idegenben játszunk, elég erős a kontraszt, hiszen mindig szidnak minket rendesen. Ez azonban nemigen zavar minket, sőt még inkább inspirál a minél jobb teljesítményre.” S hogy ez mennyire így van, bizonyítja, hogy a közelmúltban Besztercebányán a helyi szurkolók tojászáport zúdítottak a dunaszerdahelyi futballisták buszára. „A DAC-ot Szlovákiában magyar klubként könyvelik el, és nem túlságosan kedvelik a szlovákok. A gyűlölködésre mi csak egy módon tudunk méltó választ adni: a pályán nyújtott kimagasló teljesítménnyel. Szerencsére ez eddig összejött a bajnokságban.”

Természetesen van valami, ami a DAC-nál és a futballnál is fontosabb Zsoltnak. „A családom nélkül sehol sem tartanék. Mint említettem, a legnehezebb időszakban is mellettem álltak a szüleim, a feleségem, Karolina és a három és fél éves kisfiam, Noel. Nem véletlen, hogy amikor vége egy edzésnek, egyből autóba ülök, és meg sem állok Győrig. A velük töltött idő jelenti számomra az igazi feltöltődést.”

***

Marco Rossi fő gondja: Ki legyen Szalai Ádám utódja?

Szalai Ádám az Olaszország elleni, hazai Nemzetek Ligája-mérkőzésen lépett utoljára pályára a nemzeti csapatban. Köztudott, hogy a 86-szoros válogatott labdarúgó nemcsak a pályán, hanem az öltözőben is Marco Rossi szövetségi kapitány jobbkeze volt, így vissza­vonulásával nemcsak egy remek támadót, hanem egy karizmatikus egyéniséget is veszített a csapat. A kapitány nem is titkolta: az egyik legnagyobb gondja, kivel pótolja Szalait. Lássuk, kik jöhetnek szóba.

Az NB I. tavalyi gólkirálya, Ádám Martin a dél-koreai Ulsan Hyundai játékosaként próbálja meghódítani a világot. Vele kapcsolatban Rossi elmondta: mivel erőnléte a nemzetközi szinthez képest hagy maga után kívánnivalót, a válogatottban 30-35 percre tud rá számítani. A Philadelphia Unionban évek óta remek teljesítményt nyújtó Gazdag Dániel a válogatottban is megcsillogtatta már gólerősségét – lehet-e feledni az Angliában szerzett gólját, amivel beállította a 0-4-es végeredményt? A Goal.com a közelmúltban a világ leggólerősebb középpályásának titulálta 19 mérkőzés/19 találatos mutatója okán – a klubjában hátravont ékként szerepel. A húszéves Németh András Luxemburgban csereként beállva 9 perc után góllal debütált, s hasonló eredményességgel kezdett jelenlegi klubjában, a német másodosztályú Hamburger SV-ban is: a Rostock és a Heidenheim ellen is betalált. Ezek alapján kissé érthetetlen, miért csak perceket kap.

A Freiburgban egyre érettebb játékot nyújtó Sallai Roland szélső középpályásként, de akár támadóként is kimagasló teljesítményre képes, nem véletlen, hogy az utóbbi időben többek között a Sevilla és a Lazio érdeklődését is felkeltette. Igaz, testi adottságaiból adódóan az egyszemélyes centerjátékra talán nem ő az ideális megoldás. Ne feledkezzünk el a Sporting Kansas Cityben szereplő Sallói Dánielről se, aki klubjában folyamatos játéklehetőséghez jut, s az előző idényben 29 találkozón 7 gólt és 5 gólpasszt ért el.

A végére hagytuk a Paksi FC aktuális gólkirályjelöltjét, az ebben az idényben már 17 találatnál járó Varga Barnabást, aki az osztrák ötödosztály­ból küzdötte fel magát Gyirmót érintésével az NB I.-es góllövőlista csúcsára és a magyar válogatottba. Marco Rossi kifejezetten kedvező véleménnyel van róla: „Nemcsak gólérzékeny, hanem kimagasló fejjátékra is képes, emellett kitűnően lát a pályán, érzi az összjátékot, így a társakat is remek labdákkal tudja kiszolgálni.” A választék tehát bőséges, a lényeg, hogy bárki szerzi a góljainkat, sikerrel vegyük az Eb-selejtezőket.

Nyitókép: Reuters/Szabó Bernadett