Madarat tolláról

Valami furcsa dolog zajlik körülöttünk. Hazánkban, Európában és az egész világban. Sokan érzik úgy, hogy rendkívüli időket élünk, és egyáltalán nem pozitív értelemben. Az emberi természet persze már csak olyan, hogy hajlamos elhinni, ő aztán különleges: ha másért nem, hát azért, mert a körülötte zajló események jobbak, rosszabbak, de legalábbis teljesen más minőségűek, mint amilyenekkel az elődeinek valaha is szembe kellett nézniük. Néhány évtizede a nyugati civilizáció meghirdette a történelem végét, amiben többé nincs éhezés, nincsenek háborúk és betegségek. Nem sokkal később ugyanezek az emberek egy történelmi léptékű világjárvánnyal néztek szembe, majd a téteket emelve eljutottunk a szükségszerűen atomháborúba torkolló harmadik világégés küszöbéhez. Valóban különlegesek lennénk? Talán. A válasz csak történelmi távlatból adható meg, az ezen való merengés pedig hiába csábító, sehova nem vezet.

Azt azonban biztosan kijelenthetjük, hogy világunk volatilis, képlékeny és ingatag. Ebből adódóan sokkal zavarosabb és veszélyesebb hely, mint akár csak egy évtizeddel ezelőtt. Az emberek pedig érzik ezt. Persze kellő információ híján nem mindenki tudja megfogalmazni, mi is történik: a változások annyira összetettek, hogy a felszín kapargatása is főállást kíván.

De a hírekkel hivatásszerűen foglalkozó ember sincs könnyebb helyzetben. A párhuzamos valóságok és végtelen számú véleménybuborékok korában a korábban tájékozódási pontként szolgáló intézmények súlytalanná váltak, kiüresedtek. Ma már nem a reggeli kávé mellett elolvasott újságunk címlapja határozza meg, hogy konzervatívnak vagy liberálisnak tartjuk magunkat; nem gyűlik össze a család a televízió vagy a rádió körül, hogy megtudja, mi hír a nagy­világban. A klasszikus meghatározás szerint az információs társadalomban az információ előállítása, elosztása, terjesztése, használata és kezelése jelentős gazdasági, politikai és kulturális tevékenység. Ez a jelenség a nyugati civilizáció országaiban annyira előrehaladott, hogy a társadalom nagy részének a fenti definícióban foglalt valamely tevékenység jelenti a megélhetés forrását. Mindennek következtében ma minden korábbinál több információ érhető el ingyen vagy minimális erőbefektetéssel. Ez azonban nemhogy közelebb vitte volna a társadalmakat a konszenzushoz, hanem éppen ellenkezőleg.