Szisztematikus baloldali lejárató kampány folyik, hamis Magyarország-kép épül Nyugaton – Panyi Miklós a Mandinernek

Baranya Róbert interjúja a Mandiner hetilapban

Mit jelent a gyakorlatban, hogy összevonták a stratégiai és a politikai államtitkárságot?
Azzal párhuzamosan, hogy átvettem a parlamenti feladatokat, több egyéb feladat elvégzését újra­hangoljuk a minisztériumban, a két államtitkárság összeolvadása a működés átszervezését igényli. Ezzel együtt fontosnak tartom, hogy azok a kiemelt ügyek, amelyekkel az utóbbi egy évben foglalkoztam, továbbra is megfelelő figyelmet kapjanak.

Mit szól azokhoz a felvetésekhez, miszerint Fürjes Balázs leköszönése egyben azt jelenti, hogy Orbán Viktor és a Fidesz lemondott Budapestről?
Ez alaptalan. Fürjes Balázs távozása mögött nem kormányzati, hanem külső ok, a Magyar Olimpiai Bizottság felkérése áll. Fontos kiemelni: Budapestet érintő kérdésekkel több minisztérium is foglalkozik, 2022 óta pedig önálló tárca felel a területfejlesztésért. A közép-magyarországi régiónak külön kormánybiztosa van Láng Zsolt személyében, aki veterán politikusnak számít a fővárosi ügyekben. A 2024-es önkormányzati választás előtt egy évvel politikailag is hibás döntés volna lemondani Budapestről. Az utóbbi években a kormányzat által megvalósított fővárosi fejlesztések pedig éles kontrasztba állíthatók a baloldali városvezetés teljesítményével.

Visszatérve a stratégiai munkára, mely kiemelt területekkel foglalkoznak?
A Miniszterelnökség sajátos helyzetben van, mert amellett, hogy bizonyos területek irányításáért szaktárcaként felel – ilyen a területi közigazgatás –, a legfőbb tevékenysége a kormányzaton belüli politikai koordináció. Ebbe beletartoznak napi politikai és operatív ügyek, valamint a ciklusokon túlmutató témák is. A népesedéspolitika vagy szűkebb értelemben a demográfia kérdése például ilyen. Európában, hazánkban is ez az egyik legfontosabb, az összes állami alrendszert és szinte minden minisztériumot érintő nagy szakpolitikai terület, de az ágazati érdekektől elszakadó, napi operatív szempontok helyett hosszú távú célokat érvényesítő szervezeti egységre is szükség van. Hogy konkrét legyek:

s a terület szerves kapcsolatban van a határon túli támogatási rendszereinkkel és a Kárpát-medencei, sőt az össz­európai népesedési folyamatokkal is. Kihatással van továbbá a határ menti munkaerőpiaci mozgásokra, tehát a foglalkoztatáspolitikára is. Nem mindegy a magyar munkaerőpiac, a gazdaság, a Kárpát-medencei magyar politikai és kulturális jelenlét szempontjából sem, hogy ezeket a sokszor különállónak tűnő szakpolitikai területeket hogyan hangoljuk össze.

Ha már a demográfiát említette, hiába a számtalan kormányzati intézkedés, áttörést nem sikerült elérnünk.
A termékenységi arányszám a 2011-es 1,23-os mélypontról egy évtizeden át folyamatosan nőtt, s ma is az uniós átlag felett van. Tény, a koronavírus- járvány, a háború és a bizonytalan gazdasági környezet negatívan érinti a gyermekvállalási kedvet, ami a számokban is érzékelhető. Mégse becsüljük le az eredményeket: 150 ezerrel több gyermek született meg 2010 óta, köszönhetően a kormány családtámogatási intézkedései révén növekvő gyermekvállalási kedvnek. A külső körülményekre is folyamatosan reagálni szükséges, ezért kell szorosan figyelemmel kísérni a családtámogatási programok hatásait, és ha szükséges, finomhangolni, új elemekkel bővíteni őket.

Milyen új elemek jöhetnek?
Az egyik innovatív irány, hogy a minél korábbi gyermekvállalást ösztönző elemeket vezettünk be, ilyen a harminc év alatt gyermeket vállaló nők személyijövedelemadó-mentessége vagy a teljes diákhitel elengedése korai gyermekvállalás esetén. Előbbi intézkedésnél akár 50 ezer forintnyi havi többletjövedelemről, utóbbinál több millió forintos hitel elengedéséről beszélünk, ami érdemi segítség a fiatalon gyermeket vállaló családoknak. A határon túli területeken születik a magyar csecsemők ötöde, évi 20 ezer gyermek, érdemes tehát velük is kiemelten foglalkoznunk, hogy a tanulmányaik alatt a magyar nyelvi-kulturális közegben bontakozhassanak ki. Ehhez kellenek jó és elérhető iskolák, illetve felsőfokú oktatási intézmények és egyéb ösztönző rendszerek is, ilyen például, hogy a négyszeresére emeltük a határon túli magyar oktatási intézményekben tanulók éves támogatási összegét. Említhetném még az egészségpolitika, az egészségtudatosság területét, amelyek megerősítésével valós demográfiai hatás érhető el.

Az Európai Parlament néppárti magyar kép­viselőcsoportjának egykori sajtófőnökeként hogyan értékeli azt a huzavonát, ami már jó ideje tart az uniós támogatásokkal kapcsolatban?
A 2010-es kormányváltás után elképesztő támadássorozat vette kezdetét hazánkkal szemben. Nehéz elfelejteni azokat az éveket. A választáson megszégyenülő magyar baloldal és a kormányzati inkompetenciáját pótcselekvésként a közép- európai tagállamok rugdosásában kiélő európai baloldal képtelen állításokkal szórta tele az európai sajtót és közvéleményt, olyan állításokkal, hogy Magyarországon tombol a rasszizmus, a zsidóság fizikai veszélynek van kitéve, vagy hogy betiltották a sajtót. Ezek tizenkét éve rendre megjelennek az európai médiában, s aki nem él Magyarországon, azt gondolhatja, hogy ha ezt komoly lapok és komoly politikusok mondják, akkor úgy is van. A 2010-ben indult európai baloldali rágalmakból azóta is egy hamis Magyarország-kép épül nyugaton.

Azóta lezajlott négy választás, és mindegyiket a Fidesz nyerte.
Kérdezhetné is egy átlag európai polgár: hogyan tarthatnak demokratikus választásokat ebben a diktatúrában, és hogyan állíthatná retorziók nélkül egy ellenzéki képviselő, hogy a hazájában elnyomás van? Ezek az ellentmondások persze az európai és a magyar baloldalt sem szokták érdekelni. A magyar baloldali politikusok, miután elmondják Európában, hogy Magyarországon tombol a diktatúra, és a hazánknak járó források megvonását kérik, hazatérnek, és megosztanak egy képet a családi balatoni fagyizásról. Ez a mi diktatúránk, igazi hungarikum! A szisztematikus baloldali lejáratókampány, a torz Magyarország-kép miatt a mai viták túlnyúlnak a konkrét jogi kérdéseken. Pedig nincs még egy olyan tagállam, amelynek a jogrendszerét ilyen mélységben világította volna át az Európai Bizottság. Politikai nyomás van az uniós intézményeken, s az EB a saját maga által támasztott politikai célokat is érvényesíteni akarja. Ezért hiába állapodunk meg konkrét jogi kérdésekben, s zárunk le ügyeket hétről hétre, politikai okokból újabb és újabb kérések merülnek fel. A kormány eddig is és ezután is gyorsan és konstruktívan reagál a felvetésekre. Bízunk benne, hogy hamarosan lezárható a folyamat.

Nyilván az sem lendíti előre az ügyet, hogy a kormány az orosz–ukrán háború kapcsán is szembemegy az európai fősodorral.
Minden tagállamnak szuverén joga, milyen álláspontot képvisel ebben a konfliktusban. De azt látjuk, hogy az Európai Unió újabb és újabb határokat lép át, s valós kockázat a konfliktus kiszélesedése. Emellett további 120 ezer okunk van a háború mihamarabbi lezárására: a kárpátaljai magyarság megóvása. Ezért sem támogatjuk a fegyverszállítást. A háborút megsínyli Európa gazdasága, emiatt jelentős átrendeződés is bekövetkezhet a politikai rendszerekben. A második világháború óta először a reálbérek tartós csökkenése tapasztalható több országban, az EU versenyképessége és munkaerőpiaca recseg-ropog, és akkor a rekordszintű európai államadósságról még nem is beszéltünk. A magyar kormány az egyetlen Európában, amely a realista álláspontot képviseli a háború kapcsán.

A Nyugat miért nem úgy látja a helyzetet, ahogy a magyar kormány?
Először is, a világ többsége, benne a legnagyobb gazdaságú országok, mint Kína vagy India, békepárti. Tehát az álláspontunkkal nem a kisebbséghez, hanem a többséghez tartozunk. Sajnálatos, hogy a realizmus, a hosszú távú érdekek figyelembevétele és a józan ész eltűnt a mai európai uniós döntések mögül. A sikeres uniós–orosz gazdasági kapcsolódás, a kölcsönösen előnyös függőségen alapuló kereskedelmi kapcsolatok tették lehetővé a hidegháború lezárását, a békés együttélést és a kölcsönös fejlődést, ezáltal a demokratizálódást. Ez hullik most darabokra. Azoknak a háborúpárti politikusoknak, akik a múlt évszázad baloldali politikáját méltatják, érdemes volna felidézni, hogy az milyen álláspontot képviselt a Szovjetunióval való együttélés kérdésében. Willy Brandt, a Német Szövetségi Köztársaság kancellárja a hidegháború egyik legfeszültebb időszakában hirdette meg a nyitást a keleti blokk, elsősorban a Szovjetunió felé. Akkor, amikor Németországot a szovjet hadsereg megszállás alatt tartotta, s több millió katona állt bevetésre készen a harmadik világháború kitörése esetére. A német szociáldemokraták úgy gondolták, úgy kerülhetnek el egy katonai konfliktust, úgy nyerhetik meg a békét, ha közben a szovjeteket is érdekeltté teszik és érdekeltként tartják a békés együttélésben. Ebben az időszakban épültek ki az első nyugatra tartó olaj- és gázvezetékek. A mostani helyzet veszélye nem csak a rövid távú eszkaláció. Ha a szankciók­kal Oroszországot teljesen leválasztjuk Európa többi részéről, akkor azok a kölcsönös gazdasági előnyök, amelyek az oroszokat érdekeltté teszik az EU-val való békés gazdasági együttműködésben, hosszú távon is ellehetetlenülnek. Akkor majd megint csak az elrettentés és a háborús verseny marad. A békés együttélésre való esély így nemcsak rövid, hanem hosszú távon is elvész. A jövőbeli háborúk esélye tehát sokkal nagyobb lesz, mint ötven éve bármikor. Ezért mondjuk el újra és újra, hogy azonnali tűzszünetre, békére és józan megközelítésre van szükség.

A háború megterhelte a regionális együttműködéseket is, például a V4-es szövetséget. Hogyan lehet újra egységes ez a régió?
A globális hatalmi struktúra jelentős átalakulása zajlik. A transzatlanti közösség számára tragikus fejlemény, hogy Oroszország leválik az európai gazdaságról, és összeboronáljuk Kínával. Ez egyrészről óriási veszteség, másrészről egy új blokkosodás időszakát jelenti. Közben Európában egy, az USA által támogatott új geopolitikai erőközpont formálódik a lengyel–ukrán–balti térségben, s ez bizonyosan megmarad a háború után is. A V4- országok sikeres érdekérvényesítésre voltak képesek az európai színtéren, s érdekeik alapvetően megegyeznek, így ebben az együttműködésben továbbra is jelentős potenciál van.

Hogyan értékeli az ellenzék politizálását a háború kapcsán?
A baloldal a koronavírus-járvány alatt azért támadta a kormányt, mert maszkot, védőfelszerelést küldött nehéz helyzetben lévő magyarlakta területekre, és a kárpátaljai magyaroknak megteremtette a védőoltás felvételét, most pedig ugyanez a baloldal átadná a magyar hadsereg fegyvereit egy másik országnak.

Erre számíthatna az ország és az egész Kárpát-medence magyarsága, ha újra a Gyurcsány-féle ellenzék kerülne hatalomra.

Nyitókép és képek: Mátrai Dávid