Ferenc pápasága a felszálló por, amelyben még nem látjuk tisztán, merre van az előre. Hogy a por leülepszik-e, s utána milyen táj tárul elénk, az a következő évtized kérdése.
Szilvay Gergely véleménycikke hetilapunkban
A modern kor előtt az, hogy ki a pápa, nem igazán számított a katolikusok hitéletének mindennapjaiban. Valahány évente kihirdették, hogy új egyházfő van, de nem jelent meg a tévében, rádióban, interneten. A pápák megnyilatkozásait sokkal ritkábban olvasták fel, tárgyalták meg, mivel ritkábban is írtak enciklikát. Fontos volt persze a szentatya személye, de a hétköznapi katolikusnak a pápa elsősorban egyházi és politikai vezető volt valahol a messzi Rómában, nem pedig lelki vezető.
Mindez a modern korral változott meg, két okból. Az ideológiai kihívások,
az egyház feje korábban nem látott kihívások közepette igyekezett vezetni nyáját. Ez ügyben IX. Piusz és XIII. Leó pápasága jelentette a fordulatot – azaz a 19. század második fele. A másik ok a modern tömegkommunikáció: az egyházfő nem valami ritkán felbukkanó, messzi alak, hanem ott van a médiában nap mint nap, megszólal, fokozott jelenléte is kötelezi a szellemi vezetői feladatokra – így lett a világ plébánosa.
Mindez a pápa személyével kapcsolatos elvárásokat is megemelte. A katolikusok szent lelki vezetőt látnak bele, az egyházon kívüli világ pedig árgus szemekkel figyeli minden lépését, várva a „nagy fordulatot”, a „reformot”, a liberalizálást. Mondhatnám azt is: régen a szentatya szinte azt tett, amit akart, ma viszont ez nincs így.
Fontos tisztázni azt is, hogy a pápának nincs lehetősége változtatni az egyház tanításán – ő annak őrzője, egyben magyarázója, s különösen fontos szerepet tölt be a hitletétemény őrzésén túl az egyház egységének megőrzésében is.
Pápai stílusváltásnak vagyunk tanúi, ami elsősorban a viselkedésre, másrészt a hatalomgyakorlásra vonatkozik. A globális liberális elit persze mindenképp igyekszik teológiai váltást belelátni az egyházfő működésébe, ami egyrészt vágyvezérelt gondolkodás, másrészt nyomásgyakorlás.
Ferenc pápa talán jobban koncentrál a környezetvédelemre és a gazdaság igazságtalanságaira, mint elődei, de nem mondhatnánk, hogy újat hozott: mindkét témakör fontos volt II. János Pálnak és XVI. Benedeknek is.
és hagy terepet a megnyilatkozásai különféle magyarázatainak is. Bizonyos teológiai iskolával azonosítani azonban téves volna, már csak azért is, mert sok olyan egykori munkatársa van, aki közel állt hozzá, és merített is tőle a szentatya, de aztán eltávolodott tőle.
A német egyház például úgy, ahogy van, eleinte Ferenc-rajongó volt, sőt talán aktív szerepet vállalt Bergoglio atya megválasztásában. Ma azonban a pápa és a német eklézsia kapcsolata, hogy is mondjuk, több mint komplikált. És nem csak azért, mert a német egyház egy világi, liberális „központi bizottság” nyomására de facto elszakadt az anyaszentegyháztól. Ferenc akár az első is lehetne a modern pápák közt, aki látványosan megrendszabályoz egy részegyházat – meglátjuk, így lesz-e.
Mindenesetre a vezetői stílusától nem lenne idegen, hiszen miközben decentralizációt hirdet, valójában centralizál: rövid pórázon tartja a püspöki karokat. Miközben pusztán Róma püspökének mondja magát,
Idekapcsolódik a Római Kúria reformja is, amely mintha nem akarna véget érni. Ferenc pápasága tehát a felszálló por, amelyben még nem látjuk tisztán, merre van az előre. Hogy a por leülepszik-e, s utána milyen táj tárul elénk, az a következő évtized kérdése.
Fotó: MTI/ EPA-ANSA/ Angelo Carconi
A miniszterelnök péntek reggeli rádióinterjújában arról is beszélt, hogy a Szentatya mindig biztatta őt és a békepártiakat, hogy tartsanak ki elhatározásuk mellett.
A Mandinernél pár éve nem járt sikerrel, amikor igyekezett „kicsit pozitívabbra hangolni” a vele készült interjút.
Pityinger László, ismertebb nevén Dopeman volt az eheti Reakció vendége Kacsoh Dániel műsorában.
A Mandiner jelentős növekedést ért el az elmúlt időszakban, és most ismét szintet lép: új videós műsorstruktúrával bővíti kínálatát. Ezekről, továbbá a Mandiner őszi díjátadó gálájáról és a kárpátaljai adománygyűjtés eredményeiről tartott sajtótájékoztatót Szalai Zoltán főszerkesztő.
Eközben a tömeg pedofilpapozik és mocskosfideszezik. Nagyon meggyőző... Pontosabban: a legalja.
A Magyar Szemle különszáma a kultúr- és politikai kereszténység kérdését járta körbe. A lapbemutatón a szerzők Orbán Viktor tusványosi szavaira is reagáltak.
Simonovits András szerint a jelenlegi rendszer „túl bőkezű az induló nyugdíjaknál”, ezért azok csökkentésére, illetve erősebb adóztatására lenne szükség.
A rendőrség az idén is jelen lesz a temetők környékén, hogy a mindenszentek és a halottak napja méltóságteljesen, nyugalomban teljen.
