Az ember lerontja vagy kicseréli a talajt, idegenhonos növényekkel telepíti be,
sokszor és nagy területen aszfalttal, betonnal és épületekkel fedi le, illetve sok helyen az év minden szakában élénk zöld pázsitot tart fenn. Ezek az átalakítások több állatcsoport élőhelyét is veszélyeztetik vagy megszüntethetik.
„Azzal, hogy a városokban sűrűn építkezünk, gyakorlatilag megszüntetjük a talajt mint élőhelyet” – figyelmeztet Szabó Borbála, az Ökológiai Kutatóközpont tudományos munkatársa. Alapesetben a talajnak van egy szerkezete, melyben több pórus, légzseb és járat van, illetve ezeknek a pórusoknak a felületén lévő vízréteg is fontos, mely a megfelelő páratartalmat és az állatok vízellátást biztosítja. Amikor építkezünk, vagy eltávolítjuk és homokra cseréljük a talajt, vagy letömörítjük, és arra építkezünk. Vagyis megszűnnek a pórusok és járatok, így az állatoknak nincsen hol élniük. Az épületek és az aszfalt alatt olyan tömör a talaj, hogy lehetetlen benne járatokat ásni. „Csak képzeljük el, hogy egy épület több tonnás tömegét megtartó járatot kell ásnia egy pár milliméteres állatnak” – szemlélteti a kihívást a szakember.
A kutatók megállapították, hogy az erőteljesebb talajtömörödésre érzékeny és általánosságban is nehezebben terjedő talajállatcsoportok, így a giliszták, a csigák és az ugróvillások fajgazdagságát negatívan érinti az urbanizáció. Az ászkák, az ezerlábúak és a százlábúak mozgékony, jól alkalmazkodó csoportjainak az egyedszámát viszont kedvezően befolyásolja városiasodás.
„Számítottunk rá, hogy lesznek állatcsoportok, amelyeknek előnyös a városi környezet”