| Farkas Anita |
Véletlen vagy sem, de az utóbbi időben folyton Brecht-darabokba futok bele, szinte egymás után láttam a Katona József és a Nemzeti Színház A kaukázusi krétakörét – előbbit 2017-ben, utóbbit idén januárban mutatták be – és két friss premiert, a Budaörsi Latinovits Színházban a Kurázsi és gyerekeit, illetve a József Attilában a Koldusoperát. A műfaj – opera, musical, operett és mindezek paródiája – miatt talán Bicska Maxi történetétől vártam a legkevesebbet, előítéleteim azonban hamar szertefoszlottak: lendületes, ötletes, a humor sok árnyalatával operáló előadás született Angyalföldön. Ez valószínűleg annak is köszönhető, hogy a rendező Bagó Bertalannak van némi gyakorlata ez ügyben, hiszen Zalaegerszegen 2006-ban egyszer már színre vitte a zenés színháznak ezt az egyik alapdarabját.
A londoni Soho antihősei most egy másfajta értelmezésben élednek újra, több, a megszokottól eltérő megoldással. Közülük a legfontosabb, hogy Bicska Maxit ezúttal nem egy éppen felnőttkorba lépő, hanem egy beérett negyvenes férfi alakítja – Zöld Csaba nem először mutatja meg, milyen jól énekel, és mennyire jól áll neki a groteszkbe hajló (ön)irónia –, ahogyan Szulák Andrea énekben-játékban remek Kocsma Jennyje sem az a bimbózó fiatal lányka. Ezzel mintha még egy réteget kapna ez az amúgy, legalábbis a József Attilá-s olvasatban, elsősorban a közönség önfeledt szórakoztatását célzó sztori. Ami a már-már revüszerű betétek ellenére sem tanulságok nélküli, üres szemfényvesztés. A sok vicces jelenet közt nem tolakodóan, de nagyon is érvényesen ott az üzenet a pénz mindenekfeletti hatalmáról és a kiüresedett szlogenek mögé szorított hamis jóemberkedésről. Külön piros pont az élő zenéért, ami szerencsére újra divatba jönni látszik a nagyszínpadi produkcióknál, és hogy a szereplők mindegyike kiválóan énekel; Horváth Csenge Polly dalát ráadásul eredeti hangfekvésben adja elő. Amiben kissé bizonytalan vagyok, hogy a diszkrét háttérvetítés valóban hozzáad-e valamit az összképhez, de mivel egyáltalán nem zavaró, vagy csak éppen annyira osztja meg a figyelmet, amennyire kell, végül is elfér.
Dunaszerdahelyi beszélgetés Tősér Ádámmal, a kerek születésnap alkalmából a sportklubról készült egész estés dokumentumfilm rendezőjével és Nagy Krisztiánnal, a DAC kommunikációs vezetőjével.
Hogyan lehetséges, hogy a történelem összes kultúrája észak, dél vagy kelet felé orientálódott, és sohasem nyugat felé? Az égtájak kultúrtörténete színesebb és tanulságosabb, mint azt a GPS korában bárki gondolná – állítja Jerry Brotton, a reneszánsz professzora.
„Nem tudtam mindenkinek elmondani, hogy ne haragudjatok, de akit láttatok a filmvásznon, az nem én voltam” – idézi fel a művész, akit a '80-as években Beri Ary-ként ismert Magyarország.Interjúnk.
„Ha otthon maradunk, annak beláthatatlan következményei lesznek a jövőre nézve. December 1-jén menjünk szavazni a magyarságunkért!”
Realista vagyok, kulturális misszióra nem vállalkozhatunk, nincs rá se kapacitás se igény.
A hazugság lényege, hogy mire használják ezeket a valós problémákat: keleti orientáció, jogállamlebontás, feudálkapitalista önkény.
Nyolc embert ítéltek el.
