A franciák fej fölött tapsolnak: Budapesten végre kiléphettek a buborékból
Az Európai Unió olyan hatásköröket vett magához, amelyekről a Szerződések egyáltalán nem rendelkeznek.
Több szempontból közelítve is különösen fontos évforduló számunkra az idei március 15-e. Egyfelől a történelmi távlatok: a forradalom lánglelkű költője, a Nemzeti dal szerzője, Petőfi Sándor születésének épp kétszázadik évét ünnepelhetjük. Másfelől a világpolitika minket körülölelő, viharos tengere is számvetésre, szembenézésre kényszerít minket.
Egy olyan időszakban, amikor az irodalomoktatás progresszívnek vélt szószólói előszeretettel titulálják avíttasnak Jókai Mórt, és zárják az egyszerűség dobozába Petőfit, érdemes a szövegek lelkivilágát is megismerni. Merthogy a szövegek bírnak egyfajta lelkülettel, és Petőfi karaktere épp innen közelíthető meg. Március idusán ezért is hasznos az Egy gondolat bánt engemet, a Föltámadott a tenger vagy épp Az apostol mozgatóerőit feltárni, azt a szabadságvágyat, zabolázhatatlan szenvedélyt és akár konoknak ható eltökéltséget megízlelni, amelynek középpontjában egy jobb és igazságosabb nemzeti jövő áll.