A Nyugat eljelentéktelenedése?

Elit- és vezetési problémák feszítik nyugati civilizációnkat. A transzatlanti tartós béke, a fogyasztási konformizmus, a lassan saját maga ellen forduló szabadság többes identitású kiterjedése előbb elkényelmesedetté, majd a technokrata demokráciák létrejöttével kevéllyé és gőgössé tette elitjeinket. A kommunizmus legyőzésével és az emberi lét minden alól történő felszabadításával kecsegtető Nyugat végül elhitte saját beteljesedését, és vezetői szent dogmaként vallják a történelem végét, mely állapotot senki nem tudja kizökkenteni, hiszen ehhez senkinek nincs meg a gazdasági, katonai, de legfőképpen erkölcsi, intellektuális képessége.

Ez a vakhit ráadásul kevélységgel és gőggel párosulva veszélyes gyúanyagot képez, mert az önhittség hübriszével egyszercsak szemberobog a valóság, és két vállra fekteti hordozóját, akkor is, ha sematikus fantáziálásokkal tagadjuk a valóságot. Mert míg például a világ GDP-jének még mindig döntő többsége katonai erővel képzeli el Moszkva legyőzését, így a háború végének elérését, a világ lakosságának 64 százalékát kitevő országok ezzel szögesen ellentétes véleményen vannak (például Kína vagy India). Sajnos a kevélység a lebírhatatlan erejű, büszke rettenthetetlenek helyett a világ változásaira vak, ám egyben önhitt vezetők kasztját termelte ki a Nyugaton.