Lehet, hogy Ön is örökölt egy darabka földet Szlovákiában – ne hagyja, hogy elvegyék!

Veczán Zoltán írása a Mandiner hetilapban

Februárban nyilvánosságra hozta a Szlovák Földalap azoknak a bizonytalan tulajdonviszonyú földeknek a listáját, amelyek az állam hivatalainak a kezelésében vannak. Ezek a „nevesítetlen” földek, amelyeknek van tulajdoni lapjuk, nyilván is vannak tartva, de sokszor csak a tulajdonos neve szerepel rajtuk, születési idő vagy lakcím nélkül. Mint Bugár Zoltán szakjogász korábban a Ma7 portálnak jelezte, a régi telekkönyvekben 1964-ig csak így jelölték a tulajdonosokat. Ha ehhez hozzáadjuk a két világ­háború, a Beneš-dekrétumok és a kitelepítések, majd a kommunizmus alatti államosítás viszontagságait, el tudjuk képzelni, micsoda káosz lehet az iratokban. A papírokon szereplő tulajdonosok az esetek jelentős részében már nem élnek, így az örökösöknek kellene jelentkezniük a földekért, ám sokszor maguk sem tudják, hogy örököltek. A helyzetüket nem könnyíti meg, hogy a földalap fél tucatnál is több gigatáblázatban tette közzé az adatokat.

Tokár Géza politológus lapunknak elmondja: Szlovákiában eleve „sok vargabetűt írtak le a földek tulajdonviszonyai”. Nem véletlen, hogy a rendszerváltozás után, amikor részben vissza lehetett volna igényelni a földeket, sokszor nem találták a tulajdonost, és most se kap prioritást az államtól, hogy megtalálják a jogos örökösöket. Pedig érdeklődés láthatóan lenne: amint megnyitották az adatbázisokat, összeomlott a rendszer, a mindenféle „nehezítés” ellenére is. Egymillió parcelláról van szó a zsebkendőnyi földecskétől a többhektáros birtokig, és ötmillió bejegyzés kapcsolódik hozzájuk.

A politikai szándék ilyen helyzetben mindig kérdőjeles, egyáltalán nem elképzelhetetlen, hogy most is alibizést láthatunk, és szándékosan nem tették például értelmesen kereshetővé az adatokat – hangsúlyozza Somogyi Szilárd, a Ma7 portál szerkesztője, szakújságíró a Mandinernek. Elvégre, érvel, a földalap annál erősebb, minél több föld fölött diszponál, ráadásul az előző kormányzat idején egymást érték körülötte a korrupciós botrányok. „Sejthető volt, hogy jó pár tízezer vagy akár százezer parcella sorsáról lehet szó, de a milliós szám minket is megdöbbentett” – fűzi hozzá. Ebből az egymillióból mindazon parcellák az állam tulajdonába kerülnek, amelyekért nem jelentkeznek az örökösök.

Egyrészt minél visszább megyünk az időben, annál nagyobb az arányuk az összlakosságban: a trianoni országcsonkítás előtt például meghaladta a 30 százalékot, ma 9 körül van. Másrészt az 1923-as földreform során a magyar nagybirtokokat osztották szét elsősorban csehszlovák telepesek között. Harmadrészt a beneši kifosztás és az utána következő államosítás is elsősorban a magyarokat érintette, hiszen az ország megművelhető földjeinek nagy része a magyarlakta déli síkvidékeken volt. A „nevesítetlen” földek örököseiként pedig értelemszerűen a kitelepítések, az üldöztetés, utóbb pedig egyszerűen a jobb életfeltételek miatt Magyarországra származott magyarok is jócskán érintettek lehetnek.

A Ma7 portál Asztalos Zoltán informatikus szakember segítségével annyit tudott könnyíteni az örökösök dolgán, hogy fejlesztett egy keresőt. Itt az ember felmenői családnevét beírva egyből kézhez kapja azokat a földterületeket, amelyek ezen a néven szerepelnek a tulajdoni lapon. A fejlesztők hangsúlyozták, hogy érdemes többféle változatban, elszlovákosított alakban is beírni a családnevet (például a Nagy mellett Nad, Naď, Nagyová, Naďová stb.), mert elképzelhető, hogy a csehszlovák, majd szlovák állam asszimilatív törekvéseivel összhangban a hivatalos iratba már úgy került be. A kereső tud településre is szűkíteni, így ha megvannak a vezetéknévre rímelő parcellák, de túl sok van belőlük – a Nagy névhez például mintegy 28 ezer találatot dob ki a kereső –, érdemes a valószínűsíthető területekre, a szülőfalura és környékére, az egykori lakhelyre és környékére szűrni. Az alkalmazás segítségével azonnal lekérhető a kataszteri hivataltól a tulajdoni lap, és jó eséllyel kideríthető, valóban hozzánk köthető-e az adott földdarab. Ha igen, akkor már csak azt kell bizonyítani, hogy a nagyapánk valóban a nagyapánk: születési, halotti bizonyítványokkal, majd a helyi kataszteri hivatalban kell intézni, hogy a „nevesítetlen” föld végre a nevünkre kerüljön. A szakjogász szavai szerint még épp időben lehetünk: sokaknál megvannak a padláson a megfelelő dokumentumok a nagyszülőktől, szülőktől.

Persze a Szlovák Földalapnál semmi nem automatikus. „Napjainkban szorgalmi feladatként a földalap keresi azokat a földeket, ahol nem vitték végbe az államosítást, vagy ahogy mondják, a konfiskációt beneši alapokon, és visszamenőleg igyekeznek végrehajtani” – hívja fel a figyelmet Somogyi Szilárd. Erről Tokár Géza is beszél, emlékeztetve az autópálya-beruházások környékén és az erdőgazdálkodásnál történt botrányokra, amikor a hivatalok arra hivatkozva nem kárpótolták a magyar tulajdonost, hogy igazából már a felmenőitől is el kellett volna venni a földet a dekrétumok alapján, csak hát jött a kommunizmus, és ez elmaradt. S további érdekes helyzeteket eredményez, ha az egykori szántó azóta beépült, például áll rajta egy irodaház; ilyenkor a földdarab a sokszorosát éri, kérdés, mennyire jogosult ebből a tulajdonos.

A legfontosabb, hogy mindenki járjon utána, örökölt-e valamit – szögezi le Tokár Géza –, s ha igen, az örökösöknek érdemes összefogniuk, hogy tényleg hozzájussanak ahhoz, ami megilleti őket.

Nyitókép: Esztergom és Párkány látképe
Fotó: Shutterstock