Farkas Anita írása a Mandiner hetilapban.
Vannak azok a típusú színészek, nem sokan, akiknek olyan erős a jelenlétük, hogy egyetlen szó kimondása nélkül, csupán a kisugárzásukkal vezetni tudják a közönséget. Ilyen Molnár Piroska és ilyen Szervét Tibor is; sok éve bizonyítják, hogy a színházba – vagy az életbe – nem kell feltétlenül belehalni. Már csak kettejük miatt is érdemes megnézni a Thália új bemutatóját, még ha esetleg a könyökünkön jönne is ki Shakespeare a Rómeó és Júlia, illetve a Hamlet után talán legtöbbet színre vitt drámája, a Szentivánéji álom. Ami ez esetben Varázslat egy nyáréjszakán címmel fut, ezzel mintegy jelezve, hogy nem csak a rendezői megközelítésben akadnak majd meglepetések. A darabot Székely Csaba fordította újra, és bár a mai szóhasználathoz igazított szöveg így valóban érthetőbbé, ha úgy tetszik, gördülékenyebbé teszi a meglehetősen szerteágazó cselekményt, az Arany János-i vagy Nádasdy Ádám-i finomságok feláldozódnak a páros rímekbe csomagolt szórakoztatás oltárán. De ez sem olyan nagy baj. Csizmadia Tibor rendezése ugyanis nem a világot szeretné kiforgatni a négy sarkából. Inkább egy kedves, mégis nagyon tanulságos történeten – sőt több párhuzamos történeten – keresztül akar beszélni a szerelem természetéről úgy, hogy e folyton vágyott érzés minden szépsége, kínja, őrülete és meglepetése megjelenjen. Ez hellyel-közel sikerül is. A színes kavalkádban a testi vágyak hullámzásától finoman szólva sem mentes szerelem rengeteg színe megfestődik, a hiábavaló vágyakozástól a beteljesülésen át a háborúskodások utáni újra egymásra találásig.