Reflexiókat, ne jóslatokat!

A napokban a világ újságjai tele voltak „szakértői” cikkekkel és esszékkel, amelyek az ukrajnai háború egy évét elemezték. Ez jellemző újságírói húzás: visszatekinteni egy elnökség, egy szakpolitika, egy geopolitikai esemény első száz napjára vagy egy évére. Csakhogy ezek az írások ritkán produkálnak olyan mély elemzést, mint amilyet várnánk, ehelyett gyakran lapos, közhelyes megfejtésekbe süllyednek. Egy olyan bonyolult jelenség kapcsán, mint az ukrajnai háború – amelynek ügyében megosztott a jobboldal, és óriási nemzetközi nyomás nehezedik egy bizonyos narratíva képviseletére –, nagy a kísértés arra is, hogy egyszerű hergelésbe kezdjünk. Kommentárról kommentárra ismételgetik azokat a könnyen bedobható, egysoros megfejtéseket, amelyek akár valami ENSZ-irományból is származhatnának.

Természetesen mindannyian békét akarunk, és az igazságra való szomjazás is erős bennünk, emberi lényekben – de a vágyvezérelt gondolkodás és a vak pacifizmus sokszor ugyanolyan veszélyes, mint a háborúpárti, harcra uszító álláspont. Fontos ezért az, amit Magyarország miniszterelnöke nemrégiben külföldi újságírók egy csoportjának is mondott, hogy a bonyolult geopolitikai ügyeket a történelem alapos ismeretével, egy adagnyi egészséges realizmussal és a hosszú távú érdekekre tekintettel közelítsük meg. A Nyugat sajnos hiányosságokkal küzd ezen a téren.