Az egyik legnagyobb kérdés, amire ma választ kell találni: egy magát jobboldalinak tekintő (definiáljuk úgy, hogy a „tradicionális értékek” megőrzését zászlajára tűző s azt komolyan is gondoló) politikai szereplő lehet-e támogatója annak a küzdelemnek, amit elsődlegesen az Egyesült Államok s csak másodvonalban a nyugati országok folytatnak a liberális világrend védelmében?
Dilemmánk, vethetné közbe valaki, merőben elméleti. Ha kormányunk külön utas külpolitikájával és illiberális szólamaival a nyugati világ fekete báránya, attól még Magyarország tagja az Atlanti-óceánon átívelő szövetségi rendszernek, része az egyéni szabadságra épülő politikai és kultúrkörnek, méreténél, erejénél, adottságainál fogva sem képes arra, hogy egymaga navigáljon a világpolitikai játszmákban. Nem mellesleg Giorgia Meloni példája is mutatja, hogy egy sarkosan konzervatív politikus igenis lehet sarkosan Nyugat- és (jelen körülmények között) Ukrajna-párti, az orosz agresszió elleni fellépés hangos támogatója.
Mégis kísért bennünket a benyomás, hogy kül- és belpolitikai szempontok ilyen formában nem szétszálazhatók, s hogy a szorosan a washingtoni direktívákhoz simuló atlantista szerepvállalás, illetve a ténylegesen konzervatív társadalmi politika képviselete előbb-utóbb nehezen feloldható ellentétbe kerül. Egy ilyen helyzetben pedig egy jobboldali kormányzatnak döntenie kell: vagy közelíti a liberális sztenderdekhez azt, ahogyan megszervezi az országa életét, vagy vállalja a nyugati blokk meghatározó szereplőivel való állandó konfliktusokat.
Érdemes tudatosítani, hogy az atlanti összefogás, ha lekaparjuk a csillogó eszmei glazúrt, ma lényegében mit szolgál: Amerika – az amerikai pozíció, életmód, értékrend, világlátás – agresszív globális érdekérvényesítését, ami egyre szűkíti az alárendelt szövetségesek autonómiáját. Márpedig éppen a nemzeti szuverenitás tere az, ahonnan (ha egyáltalán) esély lehetne ellenállást támasztani a – jobboldali szempontból – kártékony és ijesztő világtendenciákkal szemben. Azokkal a tendenciákkal szemben, amelyek – s ez a legfontosabb – az amerikai birodalmi érdekekkel mára teljesen összemosódtak.