Kinek a pártján? – így reagált a magyar politika az orosz-ukrán háborúra

Talabér Krisztián,
a Nézőpont Intézet elemzője

A háború első napjaiban azonnal kiderült, milyen irányvonalak közül választhatnak a magyarok 2022-ben: Orbán Viktor a békét és a „stratégiai nyugalmat” képviselte, Márki-Zay Péter rögtön állást foglalt, és kommunikációs szinten még az ukránokat is túl akarta teljesíteni. A baloldal háborúpárti magatartása teljes mértékben idegen volt a békepárti magyar néplélektől. A Fidesz enélkül is nyert volna, de a győzelem mértékét befolyásolta a politikai oldalak fegyveres konfliktushoz való viszonya. Az orosz–ukrán háború kitörése nehéz időket hozott, ilyenkor pedig megnő az állampolgári igény a stabilitásra, a nyugodt és erőskezű vezetőkre. A Nézőpont kutatásai már a kampány alatt is megmutatták, hogy az orosz–ukrán konfliktus következményeinek kezelését inkább Orbán Viktorra bízná a lakosság. A kommunikáció sikeressége leképeződik a politikai erőviszonyok alakulásában, a baloldali ellenzék támogatottsága már a háború előtt is csökkenő pályán volt, február 24-e után pedig lendületet kapott ez a trend. A Fidesz minden idők legjobb eredményét érte el a választáson, a kormány azonban nehéz helyzetbe került, hisz egyszerre kellett kezelnie az Ukrajnából érkező menekültáradatot, illetve újraterveznie gazdaságpolitikáját, mert a gazdasági helyzetet a háború és az arra adott uniós válaszreakció is kedvezőtlen irányba terelte. Az energiaszankciók okozta energiaár-robbanás a gazdaság minden szegmensébe beépült, és a kilencvenes évek óta nem látott inflációt generált. A kabinet úgy volt kénytelen új költségvetést alkotni, hogy minden korábbi társadalompolitikai intézkedését – például a rezsicsökkentést vagy a tizenharmadik havi nyugdíjat – fenn tudja tartani, jusson pénz a gazdaságvédelemre is, közben pedig ne képződjön adósság. Az, hogy a szankciós energiaválság alatt is sikerült megtartani a teljes foglalkoztatottságot – összevetésképp: a 2008-as válság alatt egymillióval kevesebben dolgoztak –, biztosan hozzájárult ahhoz, hogy a magas infláció terhe alatt sem roskadtak össze családok tízezrei. Tankönyvi példák szerint egy ilyen válságos időszak a kormány népszerűségvesztésével jár, ami kiváló táptalaj ahhoz, hogy az ellenzék alternatívát kínáljon, erőt demonstráljon, és népesítse szavazótáborát. Ezzel szemben az eltelt egy évben a belpolitikai erőviszonyok szinte mozdulatlanok maradtak, ami a baloldal egyértelmű kudarca. Több mint egy évtizede hitelességi válsággal küzd, amelyet a dollárbotrány csak tovább mélyített. Ráadásul a politikai kínálata is gyér, az ellenzék kemény magját megújulni képtelen pártok alkotják, kontraszelektált politikusok vezetésével. Mivel a magyar társadalom békepárti, az a politikai racionalitás, ha senki nem képviseli ennek az ellenkezőjét a közéletben. A háborúpárti álláspont egyszer már zsákutcába vezette a baloldalt, de ennek ellenére sem következett be igazi fordulat a narratívájában. Potenciális választói emiatt inkább politikai inaktivitásba vonulnak, ennek következtében ma több százezer kiábrándult ellenzéki szavazó van. Önkormányzati szinten sokkal inkább a helyi ügyek, semmint a nemzetközi események fognak előtérbe kerülni, de az európai színtéren biztosan fontos vitatéma lesz az ukrajnai háborúhoz való viszony, beleértve az ország jövőbeli európai integrációját, illetve újjáépítését. Nagy kérdés az is, hogy 2024 májusában beszélhetünk-e még háborúról. Most úgy tűnik, hogy a konfliktus még évekig elhúzódik, de a világpolitikában nem ritka a gyors fordulat.

Horn Gábor,
a Republikon Alapítvány kuratóriumának elnöke

A Republikon Alapítvány 2022. január végén készített felmérésében már egyértelműen látszott, hogy az Orbán-kormány jóléti osztogatásaival el tudta csábítani a bizonytalan szavazókat, ezért a választást nagy valószínűséggel a Fidesz nyeri. A háború kitörése és az arra épített morálisan elfogadhatatlan, hatalompolitikai szempontból rendkívül hatékony válasza a kormánypártnak csupán a győzelem mértékét döntötte el. A kétharmad egyértelműen annak a folyománya, hogy óriási marketingkampánnyal sikerült elhitetniük az emberekkel, hogy Márki-Zay Péter és az ellenzék belesodorná, sőt belevinné az országot a konfliktusba. Persze ez a miniszterelnök-jelölt és kampánycsapata amatörizmusának is a következménye, hiszen ügyetlenül kommunikáltak a kérdésben. De az ember alkalmazkodókészsége végtelen, nyár közepére mindenki hozzászokott a szomszédban zajló háborúhoz, kevésbé befolyásolta a választók érzéseit. Mindez természetesen a magyar gazdaságra is hatást gyakorol, de a problémáinkban legalább ekkora szerepe van a kormány rossz politikájának. A gazdaságunk rendkívül sérülékeny, a környezetünkben sokkal alacsonyabb az infláció. Eközben a kormányzati propaganda, visszaélve a helyzettel, igyekszik elhitetni az emberekkel, hogy az egyre súlyosabb magyar gazdasági és társadalmi feszültségek egyetlen oka az Európai Unió félresikerült szankciós politikája. Ez a kampány amellett, hogy tényszerűen nem igaz, káros is. A magyar belpolitika legcinikusabb pillanata volt, amikor Orbán Viktor a Facebook-oldalán közzétett videóban kitöltötte a kormány által létrehozott nemzeti konzultációt, amelyben nemet mondott a szankciókra. Az az ember tette ezt, aki vétójogával élve bármelyik döntés elfogadását megakadályozhatta volna, mégis megszavazta az összeset. Ami az ellenzéket illeti, az összefogásnak vége, így nem is lehet egységes ellenzéki állásfoglalás a háború kérdésében. A pártok egy része elkötelezetten képviseli az uniós álláspontot, ennek ellenére kerüli az ezzel kapcsolatos kommunikációt, nem él a lehetőséggel, hogy politikai termékként használja a Fidesz narratívája ellen, vagy akár közvetítse a sajátját. Ehelyett azzal vannak elfoglalva, hogy ki lenne a legmegfelelőbb miniszterelnök- jelölt, holott messze van még a következő parlamenti választás. Elhúzódónak néz ki a konfliktus, ezért szinte biztos vagyok benne, hogy a 2024-es voksolásig téma marad a háború, és szerintem az EP-választás egyik legfontosabb kérdése lesz, hogy milyen észszerű, ugyanakkor morálisan elfogadható választ lehet erre adni. Mivel a két választás összekapcsolódik, az erre adott válasz tükröződhet az eredményben, és ez akár még segítheti is az ellenzéket. A magyar társadalom óriási többsége ugyanis minden Nyugat-ellenes kormánypropaganda ellenére elkötelezett a nyugati világ, az Európai Unió és a NATO mellett. A Fidesznek pedig nagy problémát okozhat az eddig képviselt középutas politika. A kormánypárt saját két és fél milliós törzsszavazói bázisát a jelenlegi nehéz helyzetben is tudta stabilizálni, de a 2022 áprilisában rá szavazó bizonytalanok elpártoltak tőle. A magyar gazdaság visszaeshet, ez megviselheti a Fidesz népszerűségét, és lehetőséget jelenthet az ellenzéknek, viszont a két voksolás összekötésével több vidéki szavazó fog részt venni az EP-voksoláson, ami pedig kompenzálhatja ezt. Sok múlik persze azon is, hogy a kormánypárt kétségtelen profizmusával párhuzamosan az ellenzéktől kreatív megoldásokat, jó kezdeményezéseket vagy egymást marcangoló, érdektelenségbe fulladó politizálást tapasztalunk-e.