Hogyan viszonyuljon Magyarország az orosz–ukrán háborúhoz, milyen szerepet kell betöltenie a konfliktusban? E tekintetben jelentősen eltér a kormány és az ellenzék narratívája. Elemzőket kérdeztünk!
Pálfy Dániel Ábel írása a Mandiner hetilapban
Döntő szerepe volt a tavalyi országgyűlési választás eredményének alakulásában annak, hogy az egyes pártok miként reagáltak az ukrajnai helyzetre, s a háború közvetett hatásai, így az Európai Unió szankciós politikája, az energiakrízis, a gazdasági válság szintén meghatározók lettek a politikai kommunikációban és az erőviszonyok alakulásában. A szemben álló politikai erők két ellentétes narratívát fogalmaztak meg. A kormány amellett, hogy elítélte az orosz támadást, hazánk méretét, Oroszországnak való energetikai kitettségét és Kárpátalja miatti érintettségét figyelembe véve azt artikulálta, hogy Magyarország nem sodródhat bele a konfliktusba, és nem szenvedhet súlyos hátrányt miatta, ezért szövetségi rendszereiben is mindent megtesz, hogy ezt elkerülje.
amely szerint a háború jó és rossz küzdelme, Ukrajna a szabadságért, Európáért küzd, és minden eszközzel támogatni kell Oroszországgal szemben. A kormány álláspontjára reagálva nagyjából azt fogalmazta meg, hogy Orbán Viktor a politikájával Oroszországot támogatja. A kormányzati kommunikáció válaszul önmagát békepártiként, az ellenzéket háborús héjaként mutatta be.
A miniszterelnök az orosz invázió első napján, február 24-én összehívott nemzetbiztonsági operatív törzsi ülés után úgy nyilatkozott: „Európai uniós és NATO-szövetségeseinkkel együtt elítéljük Oroszország katonai fellépését. Magyarországnak ebből a háborús konfliktusból ki kell maradnia, mert számunkra a legfontosabb a magyar emberek biztonsága.” Kijelentette, hogy hazánk nem szállít katonákat vagy fegyvereket Ukrajnába, de természetesen humanitárius segítséget nyújt az ukránoknak. Közölte azt is, hogy nem fogadnak el olyan javaslatokat, amelyek veszélyeztetik Magyarország energiaellátását és a rezsicsökkentést. Később Novák Katalin köztársasági elnök is úgy fogalmazott: „Álláspontunk az első perctől határozott: elítéljük Oroszország agresszióját, Ukrajna elleni támadását, és kiállunk Ukrajna területi integritása és szuverenitása mellett.”
Az ellenzék miniszterelnök-jelöltje, Márki-Zay Péter egy még az invázió előtt készült interjúban arra a kérdésre, hogy katonai segítséget is nyújtana-e Ukrajnának, úgy válaszolt, „hogyha a NATO úgy dönt, akkor akár katonait is”. Egy másik beszélgetésben pedig azt mondta, „hogyha a NATO úgy dönt, hogy akár fegyverekkel is támogatja Ukrajnát, akkor természetesen ezt mi is támogatni fogjuk”. A Momentum korábbi vezetője, Fekete-Győr András még az orosz támadást megelőzően kijelentette, hogy Magyarországnak „elrettentéspolitikára van szüksége” Oroszországgal kapcsolatban, valamint hogy „fegyvereket és humanitárius segítséget kell felajánlani az ukrán kormány számára”. Ehhez párttársai is csatlakoztak, Berg Dániel katonai felszerelések küldését sürgette, Cseh Katalin pedig szintén kijelentette, hogy a NATO-nak fegyverekkel kell segítenie Ukrajnát, „nekünk, európaiaknak pedig ott kell lennünk Ukrajna mögött minden egyes lépésben”.
A kormány felelőtlennek minősítette az ellenzék kijelentéseit, kiemelve, hogy minden Ukrajna területére tartó fegyverszállítmány potenciális háborús célpontnak minősül, és mivel ez nemcsak Kárpátaljára, hanem Magyarországra is veszélyt jelentene, nemcsak hogy nem küld fegyvert, nem is enged át az ország területén ilyen transzfereket. Ráadásul a fegyverszállítmányt megszerzése esetén az ukrán hadseregben szolgáló kárpátaljai magyarok ellen is fordíthatják.
Miután a kormány egyértelművé tette, nem támogat olyan javaslatot, amely a földgáz- és kőolajszállításokra vonatkozó szankciókat vezet be, és nem szállít fegyvereket, ukrán részről is érték támadások, Volodimir Zelenszkij elnök a márciusi EU-csúcson elmondott beszédében külön részt szentelt hazánknak. Bírálta, hogy a magyar kormány nem támogatja az uniós szankciókat, nem szállít fegyvert, és leszögezte: Magyarországnak el kell döntenie, kivel van. Ljubov Nepop nagykövet például Orbán Viktor szavaira reagálva úgy fogalmazott: „stratégiai nyugalmatok csak a sírban lesz”, és hozzátette: „Nektek fontosabb a rezsicsökkentés, mint az emberi életek?” Az ukrajnai menekülteknek nyújtott rengeteg segítséget viszont megköszönte a kormánynak.
A Demokratikus Koalíció vezetője sem maradt csendben, Gyurcsány Ferenc szerint a Zelenszkij–Orbán-vita lényege ennyi: „Pocsék ember leszel, vagy meghalsz… Magyarország vezetője gyáva, erkölcstelen nemzetként szeretne bennünket látni, láttatni.” Kocsis Máté, a Fidesz frakcióvezetője úgy reagált: „Nem keveredhetünk bele a háborúba! (…) Ne tegyen ilyen nyomást a magyarokra! Nem leszünk gyávák, erkölcstelenek, ha ki akarunk maradni két másik ország konfliktusából.” Az első Gyurcsány-kormány honvédelmi minisztere, Juhász Ferenc közölte, hogy azért nem szállítunk fegyvert az ukránoknak, mert Orbán Viktor nem szeretné, ha Vlagyimir Putyin katonáit magyar fegyverekkel lőnék.
A választási kampányzáró rendezvényen az egykor SZDSZ-es lelkész Iványi Gábor úgy fogalmazott, nemzeti szégyen, hogy nem segítjük Ukrajnát. Márki-Zay Péter kijelentette, hogy „Ukrajna most a mi háborúnkat vívja”. A miniszterelnök-jelölt az ukránok honvédő háborúját az 1956-os szabadságharccal állította párhuzamba, hozzátéve, hogy a szabadságért mindig a fiatalság harcolt, akár véráldozat árán is. Szerinte Orbán Viktor ezt elfelejtette, de a fiatalok ma is érzik. Azt mondta, „a fiataloknak a vér fontosabb, mint az olaj. Nagyon szomorú, hogy vannak, akik megöregedve ezt elfelejtik”.
A kormány és az ellenzék háborúval kapcsolatos kommunikációja a választás után és azóta sem változott érdemben. A baloldal újabb elemmel bővítette narratíváját: hitelességi problémaként, ellentmondásként jelenítette meg, hogy a kormány megszavazza az uniós szankciókat, mégis tiltakozik ellenük. A kormány világossá tette: kizárólag az európai egység megőrzése érdekében támogatja a szankciókat – némelyiket, például az olajembargót pedig csak a Magyarországra vonatkozó kedvezmény beemelésével –, de egyébként nemcsak hatástalannak, károsnak is tartja ezt a politikát.
Úgy tűnik, a kommunikációs frontok is megmerevedtek. Orbán Viktor decemberi interjújában közölte, azonnali tűzszünetre és békére van szükség. „Támogatjuk és segítjük Ukrajnát, érdekünk a szuverén Ukrajna fennmaradása, érdekünk, hogy Oroszország ne jelentsen biztonsági fenyegetést Európára, de nem érdekünk, hogy feladjuk minden gazdasági kapcsolatunkat Oroszországgal.” Az ellenzék továbbra is oroszbarátként próbálja megjeleníteni a kormányt, támogatja a fegyverszállítást és az európai szankciós politikát, és mindenben alkalmazkodik a nyugati mainstream állásponthoz.
Talabér Krisztián,
a Nézőpont Intézet elemzője
A háború első napjaiban azonnal kiderült, milyen irányvonalak közül választhatnak a magyarok 2022-ben: Orbán Viktor a békét és a „stratégiai nyugalmat” képviselte, Márki-Zay Péter rögtön állást foglalt, és kommunikációs szinten még az ukránokat is túl akarta teljesíteni. A baloldal háborúpárti magatartása teljes mértékben idegen volt a békepárti magyar néplélektől. A Fidesz enélkül is nyert volna, de a győzelem mértékét befolyásolta a politikai oldalak fegyveres konfliktushoz való viszonya. Az orosz–ukrán háború kitörése nehéz időket hozott, ilyenkor pedig megnő az állampolgári igény a stabilitásra, a nyugodt és erőskezű vezetőkre. A Nézőpont kutatásai már a kampány alatt is megmutatták, hogy az orosz–ukrán konfliktus következményeinek kezelését inkább Orbán Viktorra bízná a lakosság. A kommunikáció sikeressége leképeződik a politikai erőviszonyok alakulásában, a baloldali ellenzék támogatottsága már a háború előtt is csökkenő pályán volt, február 24-e után pedig lendületet kapott ez a trend. A Fidesz minden idők legjobb eredményét érte el a választáson, a kormány azonban nehéz helyzetbe került, hisz egyszerre kellett kezelnie az Ukrajnából érkező menekültáradatot, illetve újraterveznie gazdaságpolitikáját, mert a gazdasági helyzetet a háború és az arra adott uniós válaszreakció is kedvezőtlen irányba terelte. Az energiaszankciók okozta energiaár-robbanás a gazdaság minden szegmensébe beépült, és a kilencvenes évek óta nem látott inflációt generált. A kabinet úgy volt kénytelen új költségvetést alkotni, hogy minden korábbi társadalompolitikai intézkedését – például a rezsicsökkentést vagy a tizenharmadik havi nyugdíjat – fenn tudja tartani, jusson pénz a gazdaságvédelemre is, közben pedig ne képződjön adósság. Az, hogy a szankciós energiaválság alatt is sikerült megtartani a teljes foglalkoztatottságot – összevetésképp: a 2008-as válság alatt egymillióval kevesebben dolgoztak –, biztosan hozzájárult ahhoz, hogy a magas infláció terhe alatt sem roskadtak össze családok tízezrei. Tankönyvi példák szerint egy ilyen válságos időszak a kormány népszerűségvesztésével jár, ami kiváló táptalaj ahhoz, hogy az ellenzék alternatívát kínáljon, erőt demonstráljon, és népesítse szavazótáborát. Ezzel szemben az eltelt egy évben a belpolitikai erőviszonyok szinte mozdulatlanok maradtak, ami a baloldal egyértelmű kudarca. Több mint egy évtizede hitelességi válsággal küzd, amelyet a dollárbotrány csak tovább mélyített. Ráadásul a politikai kínálata is gyér, az ellenzék kemény magját megújulni képtelen pártok alkotják, kontraszelektált politikusok vezetésével. Mivel a magyar társadalom békepárti, az a politikai racionalitás, ha senki nem képviseli ennek az ellenkezőjét a közéletben. A háborúpárti álláspont egyszer már zsákutcába vezette a baloldalt, de ennek ellenére sem következett be igazi fordulat a narratívájában. Potenciális választói emiatt inkább politikai inaktivitásba vonulnak, ennek következtében ma több százezer kiábrándult ellenzéki szavazó van. Önkormányzati szinten sokkal inkább a helyi ügyek, semmint a nemzetközi események fognak előtérbe kerülni, de az európai színtéren biztosan fontos vitatéma lesz az ukrajnai háborúhoz való viszony, beleértve az ország jövőbeli európai integrációját, illetve újjáépítését. Nagy kérdés az is, hogy 2024 májusában beszélhetünk-e még háborúról. Most úgy tűnik, hogy a konfliktus még évekig elhúzódik, de a világpolitikában nem ritka a gyors fordulat.
Horn Gábor,
a Republikon Alapítvány kuratóriumának elnöke
A Republikon Alapítvány 2022. január végén készített felmérésében már egyértelműen látszott, hogy az Orbán-kormány jóléti osztogatásaival el tudta csábítani a bizonytalan szavazókat, ezért a választást nagy valószínűséggel a Fidesz nyeri. A háború kitörése és az arra épített morálisan elfogadhatatlan, hatalompolitikai szempontból rendkívül hatékony válasza a kormánypártnak csupán a győzelem mértékét döntötte el. A kétharmad egyértelműen annak a folyománya, hogy óriási marketingkampánnyal sikerült elhitetniük az emberekkel, hogy Márki-Zay Péter és az ellenzék belesodorná, sőt belevinné az országot a konfliktusba. Persze ez a miniszterelnök-jelölt és kampánycsapata amatörizmusának is a következménye, hiszen ügyetlenül kommunikáltak a kérdésben. De az ember alkalmazkodókészsége végtelen, nyár közepére mindenki hozzászokott a szomszédban zajló háborúhoz, kevésbé befolyásolta a választók érzéseit. Mindez természetesen a magyar gazdaságra is hatást gyakorol, de a problémáinkban legalább ekkora szerepe van a kormány rossz politikájának. A gazdaságunk rendkívül sérülékeny, a környezetünkben sokkal alacsonyabb az infláció. Eközben a kormányzati propaganda, visszaélve a helyzettel, igyekszik elhitetni az emberekkel, hogy az egyre súlyosabb magyar gazdasági és társadalmi feszültségek egyetlen oka az Európai Unió félresikerült szankciós politikája. Ez a kampány amellett, hogy tényszerűen nem igaz, káros is. A magyar belpolitika legcinikusabb pillanata volt, amikor Orbán Viktor a Facebook-oldalán közzétett videóban kitöltötte a kormány által létrehozott nemzeti konzultációt, amelyben nemet mondott a szankciókra. Az az ember tette ezt, aki vétójogával élve bármelyik döntés elfogadását megakadályozhatta volna, mégis megszavazta az összeset. Ami az ellenzéket illeti, az összefogásnak vége, így nem is lehet egységes ellenzéki állásfoglalás a háború kérdésében. A pártok egy része elkötelezetten képviseli az uniós álláspontot, ennek ellenére kerüli az ezzel kapcsolatos kommunikációt, nem él a lehetőséggel, hogy politikai termékként használja a Fidesz narratívája ellen, vagy akár közvetítse a sajátját. Ehelyett azzal vannak elfoglalva, hogy ki lenne a legmegfelelőbb miniszterelnök- jelölt, holott messze van még a következő parlamenti választás. Elhúzódónak néz ki a konfliktus, ezért szinte biztos vagyok benne, hogy a 2024-es voksolásig téma marad a háború, és szerintem az EP-választás egyik legfontosabb kérdése lesz, hogy milyen észszerű, ugyanakkor morálisan elfogadható választ lehet erre adni. Mivel a két választás összekapcsolódik, az erre adott válasz tükröződhet az eredményben, és ez akár még segítheti is az ellenzéket. A magyar társadalom óriási többsége ugyanis minden Nyugat-ellenes kormánypropaganda ellenére elkötelezett a nyugati világ, az Európai Unió és a NATO mellett. A Fidesznek pedig nagy problémát okozhat az eddig képviselt középutas politika. A kormánypárt saját két és fél milliós törzsszavazói bázisát a jelenlegi nehéz helyzetben is tudta stabilizálni, de a 2022 áprilisában rá szavazó bizonytalanok elpártoltak tőle. A magyar gazdaság visszaeshet, ez megviselheti a Fidesz népszerűségét, és lehetőséget jelenthet az ellenzéknek, viszont a két voksolás összekötésével több vidéki szavazó fog részt venni az EP-voksoláson, ami pedig kompenzálhatja ezt. Sok múlik persze azon is, hogy a kormánypárt kétségtelen profizmusával párhuzamosan az ellenzéktől kreatív megoldásokat, jó kezdeményezéseket vagy egymást marcangoló, érdektelenségbe fulladó politizálást tapasztalunk-e.
Nyitókép: A nemzetbiztonsági operatív törzs ülése 2022. február 24-én, a háború kitörésének napján
MTI/Miniszterelnöki Sajtóiroda/Fischer Zoltán
Oroszországnak ki kell vonulnia a megszállt területekről, és mindent meg kell tennünk azért, hogy Ukrajna a nyugati országok családjában maradjon – mondja Mateusz Morawiecki. A volt lengyel kormányfő az orosz–ukrán háború mellett uniós zsarolásról és a júniusi EP-választás tétjéről is beszélt exkluzív interjúnkban.
Az elmúlt évtizedben a gazdasági integrációt célzó együttműködésből egy a tagállamait ideológiai alapon szankcionáló, saját hatásköreit a végletekig bővíteni kívánó intézményrendszer alakult ki.
Magyar Péter előbb-utóbb vagy kiegyezik a bukott kormányfővel, vagy „integrálja”.
Az utóbbi hetekben több városban és budapesti kerületben összekapott az önkormányzati jelölteken az ellenzék, és nem jött jól neki Magyar Péterék megjelenése sem. Helyzetképünk a baloldal választási előkészületeiről.
A balliberális politikus szerint dolgozniuk kellene.
