A számok magukért beszélnek: Magyarország gazdasága szárnyal, Németországban egyre elkeserítőbb a helyzet
Orbán Balázs áttekintette a legfrissebb adatokat.
Úzvölgye az utóbbi években éppúgy az Erdély szimbolikus tereiért vívott román–magyar csatározások helyszínévé vált, ahogy Kolozsvár a Funar-korszakban vagy Marosvásárhely napjainkban.
Ádám Rebeka Nóra írása a Mandiner hetilapban
A romániai kisebbségellenes intézkedések példáit hosszan sorolhatnánk az iskolák bezáratásától, a szobrok lebontásán, a magyar feliratok és helységnévtáblák eltávolításán át a zászlók és ünnepek tiltásáig. Románia kisebbségpolitikáját száz éve szándékos mulasztások, nem teljesített ígéretek és a magyar történelmi múlt lassú és észrevétlen eltörlésére irányuló törekvések jellemzik.
amely során az első világháborús magyar katonatemetőben törvénytelen román területfoglalás történt. A Bákó megyei Dormánfalva önkormányzata ugyanis a sírkert egyik oldalában kialakított egy betonkeresztekkel teletűzdelt, román hadisírokból álló parcellát anélkül, hogy erre engedélyt kért volna a hősi emlékhelyet fenntartó és gondozó csíkszentmártoni önkormányzattól. A parcella avatását a magyar közösség nem hagyta reakció nélkül, élőlánccal tiltakozott a jog- és kegyeletsértés ellen.
A helyzet hamar eszkalálódott, és soviniszta tömegmegmozdulásba csapott át.
Felmásztak a kerítésre, kitörték a kaput, dulakodtak a csendőrökkel, és kitépték a magyarok által állított mogyorófa kereszteket. Mindeközben pedig záporoztak a „Ki a magyarokkal az országból!” és a „Nem az számít, kihez tartozik a temető, hanem az, hogy román földön van” mondatok.
A temetőt az 1916-os román betöréskor, majd a románokat kiszorító csatákban elesett osztrák–magyar katonáknak létesítették 1917-ben. A bekerített, székelykapuval ellátott emlékhelyen közel hatszáz fakereszt áll. A sírkert azon szegletében, ahol a román térfoglalás történt, az elhantolt hősök többsége a miskolci 10-es gyalogezredhez tartozott.
„Nagyapáink az első és a második világháborúban is harcoltak itt,
a keleti határokon azért, hogy nekünk országunk s hazánk legyen. Úgy gondolom, a halott katonák már megvívták a harcot értünk és a családjainkért. Békét kellene nekik hagyni, hadd pihenjék örök álmukat! Tisztelettel és kegyelettel kellene emlékezni rájuk. Mi, akik ott voltunk aznap a temetőnél, rendkívül szomorúan éltük meg, hogy egy ilyen eset a 21. században megtörténik” – mondja lapunk megkeresésére Birtalan Sándor, Csíkszentmárton polgármestere.
Az ügyet nehezítette, hogy a hadi temető olyan területen fekszik, melyet mind a csíkszentmártoni, mind pedig a dormánfalvi önkormányzat magáénak tekint.
Dormánfalva önkormányzata azt állította: a „nemzetközi katonatemető” román parcellájának létesítéséhez a védelmi minisztérium jóváhagyását is megszerezte, ennek fényében hozott határozatot a terület átminősítéséről. Csíkszentmárton önkormányzata a határozat visszavonására szólította fel a moldvai település vezetőit, és pert helyezett kilátásba.
a település vagyonát pedig legutóbb 2010-ben erősítette meg a román kormány. Az emlékhely az incidens előtt a székely település önkormányzatának forrásaiból, illetve a magyar Honvédelmi Minisztérium és magánszemélyek adományaiból újult meg.
„Dormánfalva egész egyszerűen kisajátította a temetőt. Mindenfajta jogalap és a szükséges építési engedély nélkül állították fel a betonkereszteket, majd ultranacionalista és magyargyűlölő csoportokat vezényeltek a hadisírokhoz, hogy gerjesszék a hangulatot. Mi ezt nem fogadtuk el, úgy gondoltuk, ez kegyeletsértés. A magyar közösség ezen álláspontjának jogi úton is érvényt kell szerezni. Három pert indítottunk, mindegyikben a Mikó Imre Jogvédelmi Szolgálat ügyvédje képviseli Csíkszentmárton önkormányzatát, illetve mi finanszíroztuk a település részvételét a pereskedésben – említi lapunknak Benkő Erika, a szervezet elnöke. – Nagyon nehéz volt az eltelt időszak. Amikor elkezdtük a folyamatot, egyáltalán nem voltam meggyőződve róla, hogy kedvező végkicsengése lesz. Sajnos rossz tapasztalataim vannak a romániai igazságszolgáltatással kapcsolatban. Óriási káosz van a román jogrendben.”
Hosszas huzavona kezdődött. Ahogy Benkő Erika fogalmaz: sziszifuszi munkával,
Egészen a végső döntésig nem látszott, hová fog kifutni a pereskedés. Az elnök elmondása szerint nagy szerepe volt a jogvédő szolgálat elkötelezettségének, szakmai tudásának és a nemzeti ügyek iránti elhivatottságának.
A legújabb fejlemények szerint helybenhagyta a Bákó Megyei Táblabíróság azt az egy éve hozott alapfokú ítéletet, amely érvénytelenítette az úzvölgyi temető román parcellájának építési engedélyét, illetve a törvénytelen építmények lebontását rendelte el.
Az engedélyt kiadó dormánfalvi vezetés megfellebbezte az ítéletet, ám azt a táblabíróság elutasította. Mindez azt jelenti, hogy az alapfokú ítélet jogerőssé vált: a román betonkereszteket el kell távolítani az emlékhelyről, s a bírósági döntés Dormánfalvát bízta meg az ítélet végrehajtásával. Szintén óriási győzelem az erdélyi magyarságnak, hogy egy másik jogerős döntés értelmében törölni kell a telekkönyvből Dormánfalva úzvölgyi sírkert fölötti tulajdonjogát.
Az ítéletek hallatán Mihai Tîrnoveanu,
Benkő Erika kifejti: „Sajnos nem látom realitását annak, hogy Dormánfalva eleget tegyen a bírósági döntésnek, hisz az ügy során mindvégig ellenállt. A legfrissebb hírek is arról szólnak, hogy román szervezetek arra készülnek, hogy »megvédjék« a bontásra ítélt kereszteket. Viszont mi ezzel az eshetőséggel is számolunk, erre is megvannak a jogi eszközök. Amennyiben úgy alakul, hogy szükség lesz rá, újfent a jog segítségével szerzünk érvényt a magyar közösség igazának.”
Nyitókép: Shutterstock