Patrióta előretörés, és ami mögötte van
Háborúk és kioktatás helyett béke és pragmatikus együttműködések– valahogy így lehet összefoglalni a formálódó világpolitikai menüsort. Kacsoh Dániel írása.
Miközben a kormány uniós forrásokért vagy a magyar hallgatók Erasmus-ösztöndíjáért küzd az inkorrekt módon újabb és újabb meglepetésfeltételekkel előálló brüsszeli adminisztrációval, emellett foglalkozik az orosz–ukrán háború és a szankciók nyomán kialakuló energiaválság következményeivel, a gazdasági növekedés beindításával, továbbá az egyre zavarosabb világfolyamatok értelmezésével és lereagálásával – a teljesség igénye nélkül –, a töpörödött ellenzék berkeiben kisebb fennforgások vannak. A felmérések szerint az amerikai kampányfinanszírozási botránnyal terhelt baloldal az infláció vagy éppen a tanári tiltakozások dacára sem képes növelni támogatottságát, máig képtelen volt kiheverni a tavaly áprilisban kapott pofont.
Kapitális közhely, de mint minden ilyen, igaz: a magyar demokrácia rákfenéje, hogy a jelenlegi országvezetéssel szemben nincs érdemi alternatíva, nem érkeznek épkézláb javaslatok és elképzelések, amik jobb teljesítményre sarkallnák a regnáló hatalmat. Kétségtelen, a minket körülvevő világ és a saját bajaink jócskán gondoskodnak kihívásokról. Ettől még nem tenne rosszat, ha látszana némi szellemi muníció a túloldalról. De hát nekünk ez jutott…