A fiatalok igenis vágynak a gyermekre – Kardosné Gyurkó Katalin a Mandinernek

Konopás Noémi interjúja a Mandiner hetilapban.

Kezdjük egy személyes kérdéssel: hogyan lesz az elvált szülők egyke gyermekéből öt­gyermekes édesanya és a Nagycsaládosok Országos Egyesületének elnöke?
Volt előttem pozitív példa: egy gyönyörű református lelkészcsalád tíz gyermekkel Vecsésen, amely egészséges, teljes életet élt. A férj idős korában is akkora szeretettel nézett a feleségére, és olyan szépen beszélt vele-róla, hogy az megragadó volt. Klári néni pedig gondoskodóan segítette párját, úgy, mint a bibliai asszonyok. A nagyobb gyerekek vigyáztak a kisebbekre, ők pedig sok mindent tanultak az idősebbektől, például hangszereken játszani. Jó lelkület járta át az egész családot, nem volt köztük senki magányos. Eközben én – bár jó volt együtt lenni édesanyámmal – gyakran éreztem egyedül magam, üresek voltak a vasárnapi ebédek és délutánok kettesben. Ezért igyekeztem olvasással kitölteni az időt. A családot látva tehát már gyerekként megfogalmazódott bennem: én is ezt szeretném, s ebben a férjem is partner volt.

Volt olyan pillanata, amikor azt érezte, meg­ugorhatatlan feladat az öt gyermek felnevelése? Miből lehet ilyenkor erőt meríteni?
Rengeteg ilyen pillanatom volt. Nagycsaládos anyaként minden reggelem a dinamikus újratervezésről szól. Az ember aztán valahogy mindig megtalálja a kapaszkodót, hiszen a gyerekek annyi erőt, vidámságot és derűt adnak! Vannak persze testvérek közötti erőfitogtatások, de megható gondoskodás is bőven. A nagyobbak és a két kisebb között tíz és tizenkét év a korkülönbség. Megható volt, hogy az ikrek sírását a fiam hamarabb meg tudta különböztetni, mint én.