Mindenben a küzdelmet keresem – Szalai Vivien a Mandinernek

Sal Endre interjúja a Mandiner hetilapban.

Szalai Vivienről sokan elmondták már: határozott, ambiciózus, aki tudja, mit akar, de azt is, hogy megosztó személyiség. 
Azoknak az embereknek, akik határozott cél, elképzelés és vízió mentén haladnak az útjukon, elkerülhetetlenül lesznek ellenfelei, csúnya szóval ellenségei. Én mindig tudtam, hogy mit akarok elérni, és azért rengeteget tanultam, és dolgoztam. Kitűnő tanuló voltam, tanulmányi versenyek sorát nyertem, míg más játszott, bulizott vagy lógott a suliból, addig én tanultam, és versenyeztem. Nem voltam különösen népszerű diák, mert engem akkor sem az hajtott, hogy a környezetemnek feleljek meg, hanem mentem a saját álmaim, céljaim, vízióim felé. Ez a fajta attitűd felnőtt fejjel is megmaradt – szerencsére. Mindig a saját és a csapatom dolga érdekelt, a rosszízű pletyka, intrika vagy fúrás a személyiségemtől távol áll. A sikeres és határozott emberek gyakran irigység, rosszindulat tárgyai, sikereiket inkább elvitatni, nem pedig megérteni vagy követni akarják. Jó volna, ha ez a fajta attitűd változna.

Megviselték korábban a kritikák?
Az egyik legnagyobb hiba, amit elkövethetünk, ha hagyjuk magunkat megbénítani, megfutamítani mások irigységétől, rosszindulatától és pletykájától. Voltam úgy az életem során, hogy se pénzem, se társam nem volt, barátom is alig, amivel viszont mindig is rendelkeztem: a hit, az erő, a kitartás, valamint a szorgalom. Ezeket nem lehet tőlem elvenni soha. Húsz év komoly szakmai tapasztalata van mögöttem, szó szerint végigjártam a ranglétrát. A napilapok történetének legfiatalabb szerkesztője voltam, mindössze 23 évesen lettem az, ahogyan rekorder lettem a TV2-ben is, hiszen nő még sosem volt hírigazgató, ráadásul senki nem bírta ennyi ideig ebben a pozícióban. Írtam hat könyvet, amelyek összesen háromszázezer példányban fogytak, a Story magazin főszerkesztőjeként a lap példányszámát 150 ezerről 210 ezerre vittem fel egy év alatt a csökkenő lappiacon. A hétéves hírigazgatóságom alatt pedig a Tények, a Tények plusz és a Mokka magasan piacvezető lett. Ezek a számok, mondhatni, a tények.

Milyen tanácsot szokott adni a pályakezdőknek? 
Ne engedjétek magatokat elbizonytalanítani! Azt szoktam mondani, ha van víziójuk, tartsanak ki mellette, és bár nehéz lesz – senki nem mondta, hogy könnyű –, erősebben jönnek ki egy-egy helyzetből. Küzdeni és dolgozni kell azért, amiben hisznek. Csatazaj nélkül nem lehet háborúkat nyerni! Én már megedződtem, viccesen azt szoktam mondani, az eltelt évek baltával kifaragták a személyiségemet. Mindenben a küzdelmet keresem. Kellenek a célok, amikért aztán megküzdök, és kellenek a kisebb elveszített csaták, amikből aztán rengeteget tanulok.

Ha már vesztett csaták: hány helyreigazítási pert vesztett tavaly a Tények?
Nem többet, mint ami a műfajból adódik. Az év minden napján harminc-harminckét riport, tudósítás megy adásba. Ilyen mennyiségnél előfordulhat, és elő is fordul, hogy vannak, akik kifogásokat emelnek, és bírósághoz fordulnak. Az ellenfeleink imádják fókuszba állítani, mikor egy helyreigazítási per zajlik ellenünk, azt sugallva, hogy sok ilyen van. El kell keserítenem őket, a perek tekintetében átlagosak, a nézettségben ellenben kiemelkedők vagyunk, s ez fáj nekik leginkább. A sikerekhez persze egy jó csapat is kell. A televízió egyébként is rendkívül kollektív műfaj. Adler Lászlót, a Tények főszerkesztőjét, Kőhegyi Annát, a Mokka főszerkesztőjét én fedeztem fel, Gönczi Gábort pedig én hoztam el az RTL Klubtól, Marsi Anikót, Andor Évát és Bartha Sylvit pedig visszahoztam, és még sorolhatnám. A magyar média történetének egyik legnehezebb helyzetében találtunk egymásra, és verhetetlen csapattá értünk együtt. Megkockáztatom, kevés annyira összetartó csapat van, mint a TV2 hírosztálya.

A TV2 és az RTL konkurenciaharcáról beszél, miközben kezd teljesen átalakulni a világ, a social media mindent átír. 
Valóban nagy a kihívás, amire válaszokat kell adnunk. Első lépésként a Tények.hu-t átalakítottuk híroldallá, és kiemelkedő számokat produkál – noha egészen kicsi csapat, konkrétan négy fő készíti, a közelmúltban megdöntötte minden korábbi rekordját. Egyes napokon több mint egymillió oldalmegtekintésnél is járt, csaknem nyolcszázezer egyedi látogatószámot ért el, ezzel bekerült Magyarország top tíz weboldala közé. Izgat a kérdés, és vannak elképzeléseim arról, hogyan lehet a tévé szerepét megtalálni az újfajta hírversenyben. De ha már a konkurenciát említette, azt azért ne hallgassuk el, hogy a teljes lakosság körében éves szinten a Tények magasan győztes az RTL Híradójával szemben, és ugyanez igaz a Mokka esetében a reggeli műsorsávban. És tudja, mi az érdekes?

Hallgatom. 
Meggyőződésem, abban is áll a hírműsoraink sikere, hogy az ellenfeleink hangsúlyozzák, a Tények konzervatív, jobboldali hírműsor. Ezzel azt gondolják, ártanak nekünk, de épp ellenkezőleg: felhívják a nézők figyelmét a választásra. Ők pedig, ahogy az ország lakossága a tavalyi voksoláson, döntöttek, s inkább nézik a konzervatív, érzelmekre ható hírműsorokat, mint az elkeseredett ordítást, fröcsögést. Köszönjük!

Tény azért, hogy a televíziózás válságban van. Egyetért?
Részben. Most, hogy minden változik, recseg-ropog a világban, és korábban nem tapasztalt helyzetekkel kell megbirkózni, mint a világjárvány és a háború, az emberek kapaszkodókat keresnek. Ma a televízió vagy bármilyen média elsősorban nem kiszolgál, hanem formál! A tévé szerepe is felértékelődik – hiszen van egyfajta elveszettség, értékválság, üresség. Nem véletlen, hogy Hollywood is nyúl vissza a régi nagy mozisztárokhoz, a Top Gun folytatása az utóbbi évek legnagyobb kasszasikere volt, ahogyan a divatban is megjelenik a retró, s kezd feléledni a sztárkultusz. Minden téren a régi nagy klasszikusokhoz nyúlnak vissza, amelyek az emberek fejében még valós értéket képviselnek. Erre a hullámra kellene ráülni, és alakítani a gondolkozást. Erős vezető és igazodási pontok – erkölcsi és gondolkodásbéli értelemben is –, ez működik, mert ez ad biztonságot.

A csúcson vannak?
Azt hiszem, igen. De megelégedni sosem szabad.

Visszatérve személyes céljaihoz: a hírigazgatóságon túl van valami szakmai vágya?
Még Andy Vajna ötlete volt, hogy készüljön film vagy színdarab az első két könyvemből. Ennek nagyon örülnék, de szeretnék még újabb könyveket írni. S persze olyan helyzeteket bevonzani, ahol alkothatok, és a vízióimat megvalósíthatom, kiteljesedhetek.

Csak most tűnt fel, hogy rossz néven neveztem, hivatalosan már Gecse Viviennek hívják. Miért döntött úgy, hogy felveszi a férje nevét? 
Az együvé tartozás miatt. Mi Norbival egy család vagyunk. Sajnos egyikünknek sem adatott meg népes família, mi nem igazán tudunk hova hazamenni – egymáson kívül. Nem vagyunk öröklők, mi újítók, teremtők vagyunk. Ennek a jelképe a Gecse Vivien név.

Ez a lépés valahol nincs szinkronban az önálló, határozott hírigazgató szerepével.
A magánéletben betöltött szerepemről határozott elképzelésem van. A biztos hátteret teremtő feleség szeretnék lenni, támogató társ, és semmiképp nem főnök asszony. Meggyőződésem, hogy a férfiak otthon nem igazgatónőre meg névjegykártyára, lebírhatatlan önmegvalósító szellemre, hanem nagybetűs nőre, kedves, szerető partnerre vágynak, aki nyugodt, meleg környezetet teremt, ahova jó hazatérni. Ciki vagy sem, én kimondom: nekem szükségem van a férfira. Nem ahhoz, hogy jól éljek, hanem hogy jól legyek. Társ nélkül kevesebbnek érzem magam, akkor szárnyalok, ha szeretek és szeretve vagyok. Most szerencsére ilyen az életem.

Egyébként hogyan ismerkedtek meg a férjével?
Minden egyedülálló, de társra váró nőnek azt javaslom, ne mondjon le a vakrandi esélyéről. Gondoskodó barátok hoztak össze minket, akik tudták, hogy mindketten válás után vagyunk, és úgy gondolták, összeismertetik a két magányos embert. Háromszor szerveztek nekünk találkozót, de végül egyszer sem mentem el, mert annyira nem hittem benne. A negyediknél másfél órát késtem, de megvárt. Amikor megláttam, nem volt kérdés. Hamar egymásra találtunk, fél év múlva pedig megkérte a kezemet. A többi már történelem.

Milyen ember a férje?
Erős, de mély érzésű, gyakorlatias és rendkívül okos. Semmi köze a médiához, mobilapplikációkat fejleszt itthon és külföldön, informatikai cégei vannak, ezen a területen nyújt kiemelkedő és nagyon sikeres teljesítményt. Világszínvonalú, rendkívül tehetséges fejlesztő – felnézek rá. Konzervatív gondolkodású ember, ideológiailag is ugyanazt gondoljuk, ami szintén fontos.

Nyitókép: Mandiner-archív