Meg kell tartanunk az önálló és kritikus gondolkodás képességét

Rumi Tamás írása a Mandiner-elődlap Utolsó Figyelmeztetés (UFi) szerzőinek rovatából

Néhány éve, szinte véletlenségből akadt a kezembe egy amerikai újságíró könyve, amelyben egy már jobbára elfeledett, de borzasztó esetet örökített meg, kiválóan bemutatva az események hátterét és utóhatásait is. 1978. november 18-án az amerikai Peoples Temple (népek temploma) nevű, evangéliumi keresztényből rövid idő alatt kommunistává lett szekta több mint kilencszáz tagja követett el öngyilkosságot a dél-amerikai Guyana őserdejének mélyén berendezett missziója területén, előtte még gondosan meggyilkolva a csoport kétes ügyeinek kivizsgálására odaérkező kaliforniai kongresszusi képviselőt és a vele távozni kívánó szektatagok egy részét.

A „forradalmi öngyilkosság” természetesen nem volt teljesen önkéntes:

melyet a csoport saját doktor Mengeléje kísérletezett ki disznókon. A halottak többsége fekete volt, akit a faji egyenjogúság felvállalása vonzott a mozgalomba. A hátborzongató tömeggyilkosság (mert helyesebb annak nevezni) a mai napig a második legtöbb amerikai halálos áldozattal járó esemény 2001. szeptember 11. mögött.

Jogosan merül fel a kérdés, hogy miképpen történhetett meg ilyesmi a világ egyik legfejlettebb és legcivilizáltabb államának polgáraival. Tim Reiterman, az említett könyvet is jegyző újságíró szerint (aki maga is megsérült a képviselő elleni merényletben) túl egyszerű magyarázat, hogy egy őrült szektavezér hajszolta öngyilkosságba híveinek engedelmes és elvakult tömegeit.

Ő úgy látja, hogy a Peoples Temple több volt, mint egyetlen ember, a keresztény prédikátorból szélsőséges, lényegében ateista kommunistává lett Jim Jones víziója: a csoport a viet­námi háború és az egyenjogúsági harcok utáni, alternatív vallásokat és szociális igazságosságot kereső idők terméke volt.

és ezzel épített fel egy anyagilag is prosperáló, főleg baloldali-­liberális politikusokkal szoros bizalmi kapcsolatokat kialakító mozgalmat. Jim Jones még a first lady Rosalynn Carterrel is több alkalommal találkozott, rendszeresen levelezett vele, és kisebb közhivatalokat is viselt Kalifornia államban.

Mozgalmát a kezdetektől fogva tudatosan alakította szocialista, majd nyíltan kommunista mozgalommá, és – mivel az akkori Kaliforniában azért még nem lehetett mindent megcsinálni – fokozatosan telepítette át „egyházát” Guyanába, ahol kevésbé voltak a hatóságok szeme előtt, sőt még a Szovjetunióba való végleges áttelepülés gondolatával is foglalkozott.

Jones azt hirdette, hogy a fasizmus kezd eluralkodni Amerikában, a kormány és a titkosszolgálatok pedig állandó fenyegetést jelentenek a közösségre.

megszabadítva követőit a vallás ópiumától. A végén Jones már nyilvánosan Bibliákat dobált a földhöz, azt kiáltozva, hogy „ez a fekete könyv kétezer évig tartott titeket elnyomásban, nincs erő benne”. A vezér gyakran emlékeztette alattvalóit arra, hogy küszöbön áll egy apokaliptikus faji háború és persze egy atomháború is, a fasiszták és a fehér felsőbb­rendűség hívei pedig a színes bőrűeket koncentrációs táborokba fogják zárni. Ha ezek a gondolatok egyes mai tengerentúli mozgalmak krédójából is ismerősek, az csak a régi salamoni bölcsességet igazolja: semmi új nincs a nap alatt.

A történelmen végigtekintve jól láthatjuk, hogy az esendő emberi természet minden korban ki van téve az erőszakos ideológiák csábításának. Amint a totális eszmék elismert kutatója, Hannah Arendt írta: a totalitárius uralom ideális alattvalója nem a meggyőződéses náci vagy az odaadó kommunista, hanem az olyan ember, aki nem látja a tény és a fikció, az igaz és a hamis közötti különbséget.

hogy a mai zavaros időkben se kelljen senkinek a menekülés és a ciános koktél között választania.

Nyitókép: Shutterstock