A mai zavaros időkben se kelljen senkinek a menekülés és a ciános koktél között választania.
Rumi Tamás írása a Mandiner-elődlap Utolsó Figyelmeztetés (UFi) szerzőinek rovatából
Néhány éve, szinte véletlenségből akadt a kezembe egy amerikai újságíró könyve, amelyben egy már jobbára elfeledett, de borzasztó esetet örökített meg, kiválóan bemutatva az események hátterét és utóhatásait is. 1978. november 18-án az amerikai Peoples Temple (népek temploma) nevű, evangéliumi keresztényből rövid idő alatt kommunistává lett szekta több mint kilencszáz tagja követett el öngyilkosságot a dél-amerikai Guyana őserdejének mélyén berendezett missziója területén, előtte még gondosan meggyilkolva a csoport kétes ügyeinek kivizsgálására odaérkező kaliforniai kongresszusi képviselőt és a vele távozni kívánó szektatagok egy részét.
A „forradalmi öngyilkosság” természetesen nem volt teljesen önkéntes:
melyet a csoport saját doktor Mengeléje kísérletezett ki disznókon. A halottak többsége fekete volt, akit a faji egyenjogúság felvállalása vonzott a mozgalomba. A hátborzongató tömeggyilkosság (mert helyesebb annak nevezni) a mai napig a második legtöbb amerikai halálos áldozattal járó esemény 2001. szeptember 11. mögött.
Jogosan merül fel a kérdés, hogy miképpen történhetett meg ilyesmi a világ egyik legfejlettebb és legcivilizáltabb államának polgáraival. Tim Reiterman, az említett könyvet is jegyző újságíró szerint (aki maga is megsérült a képviselő elleni merényletben) túl egyszerű magyarázat, hogy egy őrült szektavezér hajszolta öngyilkosságba híveinek engedelmes és elvakult tömegeit.
Ő úgy látja, hogy a Peoples Temple több volt, mint egyetlen ember, a keresztény prédikátorból szélsőséges, lényegében ateista kommunistává lett Jim Jones víziója: a csoport a vietnámi háború és az egyenjogúsági harcok utáni, alternatív vallásokat és szociális igazságosságot kereső idők terméke volt.
és ezzel épített fel egy anyagilag is prosperáló, főleg baloldali-liberális politikusokkal szoros bizalmi kapcsolatokat kialakító mozgalmat. Jim Jones még a first lady Rosalynn Carterrel is több alkalommal találkozott, rendszeresen levelezett vele, és kisebb közhivatalokat is viselt Kalifornia államban.
Mozgalmát a kezdetektől fogva tudatosan alakította szocialista, majd nyíltan kommunista mozgalommá, és – mivel az akkori Kaliforniában azért még nem lehetett mindent megcsinálni – fokozatosan telepítette át „egyházát” Guyanába, ahol kevésbé voltak a hatóságok szeme előtt, sőt még a Szovjetunióba való végleges áttelepülés gondolatával is foglalkozott.
Jones azt hirdette, hogy a fasizmus kezd eluralkodni Amerikában, a kormány és a titkosszolgálatok pedig állandó fenyegetést jelentenek a közösségre.
„Szocialista istennek” nevezte magát, aki az „apostoli szocializmust” hirdeti,
megszabadítva követőit a vallás ópiumától. A végén Jones már nyilvánosan Bibliákat dobált a földhöz, azt kiáltozva, hogy „ez a fekete könyv kétezer évig tartott titeket elnyomásban, nincs erő benne”. A vezér gyakran emlékeztette alattvalóit arra, hogy küszöbön áll egy apokaliptikus faji háború és persze egy atomháború is, a fasiszták és a fehér felsőbbrendűség hívei pedig a színes bőrűeket koncentrációs táborokba fogják zárni. Ha ezek a gondolatok egyes mai tengerentúli mozgalmak krédójából is ismerősek, az csak a régi salamoni bölcsességet igazolja: semmi új nincs a nap alatt.
A történelmen végigtekintve jól láthatjuk, hogy az esendő emberi természet minden korban ki van téve az erőszakos ideológiák csábításának. Amint a totális eszmék elismert kutatója, Hannah Arendt írta: a totalitárius uralom ideális alattvalója nem a meggyőződéses náci vagy az odaadó kommunista, hanem az olyan ember, aki nem látja a tény és a fikció, az igaz és a hamis közötti különbséget.
hogy a mai zavaros időkben se kelljen senkinek a menekülés és a ciános koktél között választania.
Nyitókép: Shutterstock
A Mandiner jelentős növekedést ért el az elmúlt időszakban, és most ismét szintet lép: új videós műsorstruktúrával bővíti kínálatát. Ezekről, továbbá a Mandiner őszi díjátadó gálájáról és a kárpátaljai adománygyűjtés eredményeiről tartott sajtótájékoztatót Szalai Zoltán főszerkesztő.
A baloldal viszonya az erőszakkal meglehetősen intim.
A liberális demokrácia eszményéből csúfot űző történet az elmúlt háromnegyed év európai politikájának fejleménye, és valamennyi mögött felsejlik a jó öreg fasisztaveszély motívuma.
Gerhard Ludwig Müller éles kritikával illette Németország társadalmi és vallási állapotát.
A hívők nem jók a kompromisszumban és a másik fél megértésében. Hiszen aki elutasítja a mi hitünket, az inherensen rossz.
A szélsőbaloldal egy kis létszámú, de annál hátborzongatóbb csoportot üdvözölhet a sorai között: itt vannak a transz radikálisok, akik a félreazonosításukat erőszaknak tekintik, de a valódi erőszakot szükségességnek.
Szent István felajánlása nem csupán vallási, hanem közjogi aktus is volt: a magyarság majd' ezer éve él a Szűzanya oltalmában. Nádor Koppány Zsombor teológussal, a Szent István Intézet kutatási igazgatójával beszélgettünk.
Legott utasítva is lett az eddig kedvelt „Lizike”, hogy lesz szíves nem beleszólni „egy másik ország politikájába”. Francesca Rivafinoli írása.
