Rálépett Bukarest a külhoni magyar értelmiség és munkásosztály torkára – Erdélyi '56
A zsugorodó, örökös kompromisszumoktól is felőrölt, de azért még élő erdélyi magyarság sorsa csak minket, magyarokat érdekel. Senki mást.
Szilvay Gergely írása a Mandiner hetilapban.
Voltak már történetmesélő esten? Nem? Itt az ideje! De mi az? Nemzetközi mozgalom a „storytelling”, itthon pedig kicsi, de erős a népmesemondók mezőnye – és itt a fiatalabbakra is gondolok, sőt főleg rájuk. A kettő nem is feltétlenül válik el élesen, többen vannak, akik népmesét és más történeteket is szívesen mondanak. Ilyen például Klitsie-Szabad Boglárka és Bumberák Maja, akik a koronavírus-járvány előtt beinduló, nagy sikerű Myth-Off mítoszmesélő estek fellépői közt is ott voltak. Mindketten szabolcsiak, mindketten a népművészet ifjú mesterei.
Ők ketten most önálló esttel rukkolnak elő, családi történeteikből kiindulva. A cím: Magamhoz ölelem őket. A mesemondók elmondásuk szerint egy májusi zágrábi útjukon láttak egy gitáros történetmesélő előadást. Hazafelé kezdtek el beszélgetni arról, hogy ha nekik lenne estjük, az milyen lenne. Végül az ötletből szándék lett, és mivel mindkettejüknek van köze a folklórhoz, valamint jól ismerik a családjuk nemzedékről nemzedékre továbbadott történeteit, ezekből indultak ki. Vagy vissza: a spoiler szerint az est a haláltól tart a gyermekkor felé, érintve a szülés, a házasság, a szerelem kérdését is. Lesz benne cigány népdal, magyar zsoltár és altató. Komoly és szomorú, vicces és vidám részek váltakoznak majd. Lesz benne népmese is. Az előadók nem színészek, saját magukat játsszák tehát – pontosabban ott vannak minden megidézett szereplő mögött.