Egy különleges óra kalandos története

Sal Endre írása a Mandiner hetilapban.

Győri György Magyarországon született, 1956-ban aztán a Vöröskereszt segítségével Ausztráliába költözött, és vállalkozó lett. A cége annyira sikeresnek bizonyult, hogy csakhamar megengedhette magának azt a karórát, amelyre itthon még hiába vágyakozott. Az 1970-es évek végén haza­látogató gyűjtő Magyarországon is hódolt a hobbijának, és különleges órák után kutatott. Egy alkalommal egy veszprémi órásmesternél meglátott egy sérült, kiégett órát, ami felkeltette az érdeklődését. A lakásokban használt órák egyik első típusa a vízszintes számlapú asztali óra volt. A 16. század második felében kezdtek terjedni a lapos, hengeres, majd négyszög alakú órák, oldalaikon üvegezett ablakokkal, hogy látni lehessen a szerkezetüket. A 17. századtól pedig a hatszögű kialakítás volt a jellemző, s a finom vésett díszítés. Az órát a veszprémi órás javíthatatlannak minősítette, de nem adta el, mondván, nincs rá felhatalmazása a tulajdonosától. Bár nem árulta el a nevét, kiszaladt a száján, hogy „a grófné” bízta meg a munkával. Így akadt a nyomára a szenvedélyes gyűjtő Hertelendy Margitnak (1925–2021), akiről tudni kell, hogy a férje gróf Széchenyi Zsigmond volt. A híres vadász és író számtalan vadászélményét vetette papírra, a könyvei ma is kedvelt olvasmányok, és nem csupán a vadászatért rajongók körében. Nem mellékesen a Magyar Nemzeti Múzeum megalapítójának, Széchényi Ferencnek a leszármazottja. A keszthelyi Helikon könyvtárban ismerkedtek meg 1955-ben, ahol Hertelendy Margit – bár művészettörténész szeretett volna lenni – kényszerűségből fűtő és takarítónő volt. 1959-ben házasodtak össze, és Margit a férje halála után a Széchenyi Zsigmond Vadászati Könyvgyűjtemény kezelője lett. Élete végéig nyomon követte a könyvek sorsát, és ápolta híres férje emlékét.