Van-e még jelentősége a népi gondolatnak a 21. században, a posztmodern digitális korban? Úgy tűnik, igen, hiszen a Nemzeti Közszolgálati Egyetem 2021 decemberében konferenciát is szervezett róla, az előadásokból pedig idén könyv született Novák Attila és Pap Milán szerkesztésében. A kötetet a téma egyik legavatottabb kutatója, Papp István nyitja, bepillantást engedve a dolog mibenlétébe, méghozzá Szabó Dezső felől értelmezve. Szerinte a népi gondolat az 1920-as évektől jelenik meg, a mozgalom viszont a harmincas évek elejétől a hatvanas évekig élt, utána már csak halvány árnyéka volt önmagának. Az egész Az elsodort falu 1919-es megjelenésével indult. Mint Papp megjegyzi: „a nép beemelése a politika sáncaiba voltaképpen az 1848 előtti liberális nacionalizmus hagyományait követte, s a nemzeteszme megújítására tett igen komoly kísérletként értékelhető”.
A népi mozgalom ideológiailag sokszínű volt, képviselői a szélsőbaltól a szélsőjobbig terjedő skálán mindenhol megtalálhatók voltak”
Kovács Gábor a népi mozgalmat nemzetközi kontextusban vizsgálja, és Bibó István tipológiáján töpreng, megállapítva, hogy a magyar népi mozgalom nem ugyanaz, mint az orosz narodnyik-, az észak-amerikai populista farmer- vagy épp a német völkischmozgalom.
A történelem megértéséhez meg kell fejtenünk a nagy kognitív átmenetek titkát; a társadalmak a tudásszerzés, a termelés és a hatalomgyakorlás hármas metszetében léteznek, a nagy változások előidézője pedig minden esetben a hitrendszerek átalakulása – vélte Ernest Gellner, a „filozófiai antropológia” mestere.
A felsőoktatási intézmények előszeretettel gondolnak magukra a haladás zászlóvivőiként, ám saját megújulásukkal szemben többnyire radikálisan konzervatívok. Vízió, idő és a kisszerűség levetkezése is nélkülözhetetlen ahhoz, hogy a képesek legyenek megőrizni relevanciájukat, és felkészüljenek a jövőre.