Tankok helyett bankók

A Bourbonok által ihletett közismert adoma 2022-ben a magyarországi baloldalra vonatkoztatva úgy hangozhatna: „Mindent elfelejtettek, és semmit sem tanultak.” 1956 forradalma a nemzetre erőszakolt internacionalista kommunizmus és annak sem embert, sem Istent nem ismerő, brutális elnyomása elleni szabadságharcként él e nemzet emlékezetében. Munkásemberek, fiatal nők és férfiak, a beszolgáltatással és padlássepréssel megnyomorított paraszti világ, a szilen­ciumra ítélt „burzsoázia” egy torokból kiáltott fel: ebből elég volt! A kommunista terror, az ÁVH pribékjeinek kegyetlenkedései, a Magyar Dolgozók Pártja hatalmaskodói ellenében szerveződő harcban számos olyan, egyébként baloldali „szuverenista” is részt vett, mint Angyal István, a Tűzoltó utcaiak vezetője. Angyal (Engel) István élettörténetében drámaian összesűrűsödik a kegyetlen huszadik század, az elembertelenedett diktatúrák, a náci és kommunista rezsimek emberiességet nem ismerő, szisztematikus és könyörtelenül barbár tombolása.

1944-ben Angyalt a családjával együtt hurcolták Auschwitzba, ahol nővérének szökési kísérletét a nácik nyilvános akasztással torolták meg. Végül csak Angyal élte túl a haláltábort, és hazatérve meggyőződéses kommunistává vált, ám hamar kiábrándult annak sztálini formájából, 1949-ben a vécéjében már fejjel lefelé lógatta fel Sztálin képét. 1956. október 23-án azonnal csatlakozott a forradalmi eseményekhez, és segédkezett a sebesültek elszállításában, sőt azt javasolta, hogy a követeléseket ne az Egyesült Államok, hanem a szocialista országok követségei előtt mondják el. Angyal több alkalommal próbált tárgyalásokat folytatni a fegyverszüneti feltételekről, majd a forradalmi rend fenntartását tekintette legfőbb feladatának. Csoportja november 8-áig kitartott; a forradalom eltiprása és a fegyveres ellenállás bukása után a Péterfy Sándor utcai kórházból röplapokat szövegezett és terjesztett. Társai kérlelték, de nem volt hajlandó elmenekülni Magyarországról. November 16-án karhatalmisták razziáztak a kórházban, és őt is letartóztatták. Halálra ítélték, majd 1958. december 1-jén kivégezték.