Rezsiválság és párhuzamos struktúrák a kultúrában

Egyre hangosabb vita zajlik arról, túlburjánzó-e a kulturális intézményrendszerünk, túl sok-e benne a párhuzamosság. Egyesek szerint a szimfonikus zenekarok száma túl magas, mások úgy gondolják, az a gond, hogy egyes zenészek több helyen is játszanak, illetve hogy a vezető karmesterek és a beosztott zenészek jövedelmi viszonyai között igazságtalanul nagy a különbség. A minap a független színjátszó társulatok állítólag magas számáról hangzott el vaskos vélemény. Korábban a Magyar Állami Operaház premierjeinek számát érte kritika, illetve a tánc­művészszakma prominenseivel keveredett vitába az Opera főigazgatója annak kapcsán, hogy a patinás intézmény egyre nagyobb részt kér magának a balettosok utánpótlás-neveléséből, ezzel tovább növelve a kínálatot, ahelyett hogy a felsőfokú balettképzés megerősítésére szánna forrást és energiát.

Mindeközben aggasztó hírek is érkeznek: a döbbenetes rezsinövekedés a legdrasztikusabb lépésekre kényszeríti a fenntartókat és az intézményvezetőket. Ahogyan mi is egyes filiáink átmeneti, téli bezárására kényszerültünk a Magyar Nemzeti Múzeumban, úgy számos ellenzéki és kormánypárti vezetésű önkormányzat döntött hasonló vagy még durvább intézkedésekről. Úgy hírlik, meg fog szűnni az a Sopron Balett, amely a Soproni Petőfi Színház tánctagozatából alakult önálló társulattá 2014-ben, s amely együttes ma megbecsült tagja a Magyar Táncművészek Szövetségének.