Olyan idők jönnek, amikor legény kell a gátra! – közgazdász a gazdasági helyzetről

Kacsoh Dániel írása a Mandiner hetilapban.

A Magyar Nemzeti Bank a folyamatos alapkamat-emelésekkel, újabban az egynapos betéti kamat lényeges növelésével, továbbá az energiaimporthoz szükséges fedezet biztosításával a lehetőségei határához érkezett – mutat rá Lentner Csaba, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem és a Károli Gáspár Református Egyetem közpénzügytan-professzora, akit a háború és az energiaválság által fenyegetett magyar gazdaság kilátásairól, lehetséges irányairól kérdeztünk. Szerinte az MNB elköteleződése és kommunikációja egy­értelműen kifejezi az árfolyam és az infláció normál mederbe terelésének szándékát.

„Egy-egy jegybanki döntés után azonban előbb-utóbb visszagyengül a forint. Ennek oka alapvetően nem a magyar gazdaságpolitika teljesítményében vagy a külkereskedelmi-­fizetési mérlegek növekvő deficitjében keresendő, hanem a forint elleni támadásokban” – véli a szakértő, kitérve arra is, hogy a sérülékenységünk egyik oka az uniós források visszatartása. A kiszolgáltatottságunk pedig arra sarkallja a pénzpiaci befektetőket – busás extraprofit reményében –, hogy spekuláljanak a forint ellen. És meg is teszik. Bár az MNB legutóbbi döntése után az euróárfolyam visszahúzódott 410 forint közelébe, nyugodtak nem lehetünk, bármikor visszagyengülhet 440 közelébe, vagy akár tovább is. A határ sajnos a csillagos ég.

Mit lehet akkor tenni a forint árfolyamának javulásáért? – vetjük fel. „A kormány követet küldött Brüsszelbe Navracsics Tibor személyében. A közigazgatásban és uniós sport- és ifjúsági diplomáciában jártas politikus azonban a pénzügyi döntéshozókkal szemben egyelőre nem ért el látható eredményeket, noha minden tőle telhetőt megtesz. Vagyis tárgyal. Ez egyelőre kevés, most már konkrétumokra lenne szükség. A tárgyalóasztalnál sokat nyomna a latban, ha a kormány fel tudná villantani azt, hogy máshonnan is számíthat hitelre, támogatásra. Nem ártana a hitel- és befektetési lehetőségekről intenzívebben tárgyalni távol-­keleti barátainkkal vagy az Oroszországot övező volt szovjet tagköztársaságokkal. Ez a brüsszeli döntéshozók helyzetét sem tenné annyira kényelmessé.”

Brüsszel bevetette ellenünk a nehéztüzérséget

Lentner szerint az Európai Unió Magyarországot nem akarja elengedni, de a zsarolási potenciálját most nagyon ki tudja használni. Vagyis sarokba szorítanak, választás elé állítanak bennünket. Mert úgy látják – folytatja –, hogy a megoldás csak tőlük függhet. Mit akar Brüsszel? Egyebek mellett azt, hogy adjuk fel a nem konvencionális gazdaság- és társadalompolitikánkat, igazodjunk a neoliberális elvekhez, s főleg az Oroszország elleni szankciókat maradéktalanul vigyük végbe, illetve ami még ezzel jár: adjuk fel a nehezen kiharcolt energiabiztonságunkat. „Az előző tizenkét évben hét választást megnyerő, változatlanul kétharmados társadalmi felhatalmazással kormányzó polgári erő azonban ilyet nem tehet” – szögezi le, megjegyezve, ismerve a magyar baloldali-liberális ellenzék gyengeségét, arra nincs esély, hogy kormányváltás legyen.

„Így az Európai Unió bevetette a nehéztüzérségét, a pénzügyi csapok elzárásával próbálja a kormányt ellehetetleníteni. A baloldali ellenzék segítségével egyes társadalmi csoportokat a kormány ellen hangol, tapinthatóan növeli a feszültséget. A 2022-es évben, de még jövőre sem számítok az EU újjáépítési forrásaira, így marad az a lehetőség, hogy a világban felkeressük azokat a térségeket, amelyekkel az elmúlt tizenkét évben kiváló külkereskedelmi, működőtőke­befektetési kapcsolatokat építettünk ki. Pénz nemcsak nyugaton, hanem keleten is van” – veti fel a szakértő. Érdemes közbevetni: Navracsics Tibor tárgyalásai nyomán a kormány tizenhét pontos, konkrét csomagot fogadtatott el a parlamenttel, amivel elviekben megfelel az Európai Bizottság által támasztott elvárásoknak. A testület a feltételek teljesítésére szabott határidőt is kitolta, vagyis a „labda most már Brüsszelnél pattog”.

Súlyos problémát jelent eközben az inflációs helyzet. Lentner szerint a háborús infláción túl, ami az energiaárak drasztikus emelkedését hozta, a jelenség klasszikus oka a közgazdaság-tudomány és a gyakorlat oldaláról közelítve az, hogy túl sok pénz van forgalomban. A jegybank próbálja a vonzó betéti kamatokkal a kereskedelmi bankok forrásait mérsékelni, a kormány pedig a hatósági árak szabályozásával a drágulás elejét venni. „Erősebb és bátrabb lépéseket javaslok a kormánynak. A fő problémát az élelmiszer jelenti, ami a lakosság fogyasztási kosarában bizonyos rétegeknél több mint ötven százalékot tesz ki. Ezért az Agrárminisztériumnak a hatósági árszabályozás kiszélesítésének lehetőségét kellene feltérképeznie, majd javaslatokat megfogalmaznia a kormánynak. Befulladt a válságkezelés hatékonysága, mondhatni, intézkedési vákuumba került, pedig az ágazatba folyamatosan érkeznek az unió normatív támogatásai, és a szokásosan visszatérő, aszály-árvíz jellegű nehézségeken kívül alig van probléma az alapanyag-ágazatban. Tehát jól prosperál a mezőgazdaság, csakhogy a kereskedők lefölözik a hasznot” – magyarázza Lentner. Úgy látja, az eladók egyenesen kijátsszák néhány élelmiszer hatósági árszabályozását, mértéktelenül drágítanak, noha „alig indokolja bármi is, hogy egy kiló kenyér ára 1000 forint legyen”.

Akár 30 százalékos is lehet az infláció

A szakértő szerint az üzemanyag és a rezsi hatósági árszabályozásának pozitívumait fenntartva, ha nem történik érdemi lépés, akár 30 százalékra is felszaladhat az infláció. Az árszabályozás további elodázása nem a termelők, hanem a kereskedők érdekeit védi – vélekedik. 

Fontos a lakossági megtakarítások kérdése is. „A kormány helyesen a lakossági befektetői bázist kívánja erősíteni, s az állampapírpiac rugalmasan reagált az államadósság finanszírozásában felbukkanó nehézségekre. A lakossági állampapírba fektetés a legbiztonságosabb, jók a kamatok is. Többször előfordult, hogy a nemzetközi piacokon nem jegyezték le a folyamatos működéshez szükséges magyar államkötvényeket, ám a lakossági papírokra érvényesített kamatemelés vonzó befektetési és jövedelmezőségi szintet jelent.”

Tartható-e a költségvetés, bírja-e a magyar gazdaság az energiaárak elszabadulását? – kérdezzük a közgazdászt. Oroszország felől az energiaimport garantálva van, a németek vagy a lengyelek ugyanezt nem mondhatják el magukról. A nemzetközi piacokon a Brent és a WTI, de az amerikai palaolaj és palagáz ára is jelentősen csökkent az őszre. A hordónkénti olajár bőven 100 dollár alá esett, a gázár mozgása pedig hektikus, de esésben van.

Az irányadó holland gáztőzsdén 2022 legelején még 80 euró körül volt a jegyzés, majd a háború kirobbanását követően 345 euróig ment fel, innen a 100-as szint közelébe esett, aztán egy újabb felfutás hatására a nyáron 340 euróig emelkedett. Jelenleg bőven 200 euró alatt van. Mi, magyarok az oroszoktól diszkontáron, vagyis jóval olcsóbban, mintegy egyharmados kedvezménnyel kapjuk az olajat, ám az elszámolásba a magas világpiaci ár mint bázis mégiscsak beleszámít.

Észszerű takarékoskodás szükséges

Lentner úgy látja, a magyar költségvetési intézmények, egyetemek, kórházak éppen a legrosszabbkor, a legmaga­sabb nyári árbázison kötötték meg az éves szerződéseiket az energiabeszerzésre, így a 2022-es áraknak a többszörösét lesznek majd kötelesek fizetni, noha a feléből is megúszhatnák. „Észszerű takarékoskodásra és nagyfokú körültekintésre van szükség, máskülönben könnyen megcsúszhat a költségvetés. Kétségtelenül magas a hiány, s nem fog csökkenni, a tartósan tízszázalékos deficit bizony a jövő évben is kitarthat. De ha a szükséges racionalizálási lépéseket komolyan veszik az intézmények, a hiány emelkedését talán sikerül megállítani.”

De lesz-e recesszió, vagy esetleg marad valami a növekedésből? A közgazdász az utóbbit „nem emlegetné”. Szerinte az a lényeg, hogy túléljük a válságot. „Persze ahhoz már most el kell kezdeni az energiatakarékossági beruházásokat, a környezetkímélő gazdálkodást. A háború és az EU szank­ciós politikája alighanem velünk marad, mi pedig remélhetőleg fenntartjuk az eddig vitt gazdaságpolitikánkat, ebben azonban az uniós forrásokra érdemben nem számíthatunk. Sajnos ki fog fulladni az építőipar, tömegesen mehetnek tönkre a kis- és középvállalkozások, akár minden ötödik ember elveszítheti az állását. Olyan idők jönnek, amikor bizony legény kell a gátra! Hiába csökkenti a jegybank az inflációs nyomást, hiába a kormány hatósági árszabályozási politikája, ha egyesek ölbe tett kézzel nézik az élelmiszer-­kereskedelem ámokfutását, az árak egekbe szökését. A sikeres antiinflá­ciós politika valamennyi szereplő összehangolt intézkedését igényli” – mondja Lentner Csaba.

Nyitóképen: Lentner Csaba szerint a kereskedők kijátsszák a hatósági árszabályozást, más termékeket mértéktelenül drágítanak, noha „alig indokolja bármi is, hogy egy kiló kenyér ára 1000 forint legyen”. Fotó: MTI / Krizsán Csaba