Magyarországon ép állapotú római kori bronz istenszobor nagyon ritkán kerül elő. Ezért különleges, hogy Tóth Gusztáv pomázi lakos séta közben ilyet talált a város határában, a Lugi-dűlőben fekvő egykori római villa területén.
2022. október 09. 12:08
p
47
0
33
Mentés
Sal Endre írása a Mandiner hetilapban
A megtaláló a törvényben előírt beszolgáltatási kötelezettségének eleget téve leadta a leletet Pomáz jegyzőjének. Az önkormányzat 2020-ban gyűjteményi elhelyezésre átadta a szobrot a Magyar Nemzeti Múzeum régészeti tárának.
A házak óvó, védő istenei és őrszellemei, a lárok a római családok mindennapos kultuszának középpontjában álltak, és a ház ünnepeinek a részesei voltak. Ők feleltek a családtagok boldogulásáért, a háztartás gyarapodásáért és bőségéért, gondoskodtak a házban élő személyek jólétéről és egészségéről is. Az elrejtett családi értékeket gyakran rájuk bízták, hogy sértetlenül megőrizzék őket.
A családfő mindezért hazaérkezéskor és eltávozáskor külön köszöntötte a házi szellemeket.
Kultuszuk elsősorban a család tűzhelyéhez kötődött, amelyet minden hónap kezdő és kilencedik napján, valamint idusán és az ünnepnapokon koszorúval díszítettek, és ott hozzájuk imádkoztak, nekik áldoztak. Nem véletlen, hogy Pompeji házaiban a lárok kultuszhelye és falra festett képei jellemzően a tűzhelyt magába foglaló konyhában vagy annak szomszédságában volt. Ezzel szemben bronzszobrocskáikat inkább a gazdagabb házak reprezentatívabb közösségi tereiben, például az átriumban helyezték el.
Feltételezhető ezért, hogy a pomázi lárszobor eredetileg a Lugi-dűlőben fekvő, a Krisztus utáni 1. század végén, a 2. század elején már létező római villaépület házi szentélyéhez tartozott.
A pomázi szobrot jó művészi érzékkel, harmonikus emberi arányokkal és nagy részletgazdagsággal mintázták,
ami gyakorlott és igényes művészt feltételez. Az ezüst és vörösréz fémberakás alkalmazása, valamint az öntés, illetve a hidegmunka minősége ugyancsak azt mutatja, hogy a szobor egy felkészült, művészi minőségű plasztikák sorozatgyártására képes bronzművesműhelyben készülhetett.
A viszonylag kis méretű, 11 centiméter magas szobor bronzöntéssel készült. A szemeket ezüst-, a tunikát vörösréz berakás díszítette. Felületét sötét szürkészöld, összefüggő patina borítja, sérülés csak a fejen és a bőség szaru hátoldalán látszik.
A pomázi szobor a császárkori lárábrázolásoknak az úgynevezett második típusát képviseli. Ennek megfelelően nem lendületes táncmozdulatban, ivószaruból bort öntve, hanem nyugodt, álló testhelyzetben mintázták meg. A kéztartás az áldozatbemutatás jellegzetes mozdulatát idézi, amelynek során a csészébe helyezett tömjént vagy italáldozatot a tűzbe öntötték.
Becses darab, s immár a Magyar Nemzeti Múzeum régészeti tárában pihen.
A világ legősibb, ma is tömegesen beszélt nyelvét, hangsúlyait, rejtett üzeneteit több mint kétezer éve nem érti a Nyugat. A „nagy nyelvi fal” egyszerre járul hozzá Kína mai sikeréhez és rejtelmességéhez. Hogyan állították ezt az archaikus kódot a kínai modernizáció szolgálatába?
Szép summa üti a markát annak a német személynek, aki a Facebook használatával jelentkezett be egy oldalra: az EU Bírósága a GDPR megsértése miatt marasztalta el a Bizottságot.
A történész szerint a fejedelem hozott egymásnak ellentmondó döntéseket, de mindig a realitásokhoz alkalmazkodva: képes volt nagyívű terveiről lemondani, ám az adott körülményeket országa számára maximálisan kihasználni.
A Római villa a Lug dűlőben fel lett tárva!
Római villa
azonosító:7246
törzsszám:7208
szélesség (lat):N 47 fok 39,693 perc
hosszúság (lon):E 18 fok 59,362 perc
védettség:Műemléki védelem
jelleg:Régészeti emlék
név jellemző:Mai
eredeti kategória:LAKÓÉPÜLET
eredeti főtípus:villa
megye:Pest
helység:Pomáz
cím:(Külterület) Lugi dűlő
rövid leírás:
Római kori villa maradványai.
Római kori villa romjai, a fák és a bokros növényzet sűrűn benőtte, mindössze néhány falmaradvány látható.
Körülbelül fél méter magasságig álló- felrakott- kőfalazat félkörívben megmaradt részlete ismerhető fel.
https://www.muemlekem.hu/muemlek/show/7246
A kincsek utáni kutatás elsősorban a helynevekkel kezdődik.
Meg kell tekinteni a katonai és kataszteri felméréseket.
Utána kell járni, hogy a régi utak merre haladtak, volt-e valaha templom vagy hasonló fontosabb építmény a területen a középkorban és az ókorban.
A műholdas képeket is ajánlatos tanulmányozni, mert árkok, sáncok és településmaradványok domborzata is jó esetben kivehető.
Utána következik a helynév elemzése, amennyiben érdekes az.
A Lug esetében furcsa hogy nincs képezve. Ehhez két hasonló magyar szó van:
A lugas és a lúg.
A lúg szó átvétel az ószlovén nyelvből, ami hamut (bázist) jelent.
A lug a szerb-horvát nyelvekben ligetet jelent.
A lugas pedig átvétel az olasz nyelvből a log (lat. locus) képzésével. Ez késő középkori szóátvétel.
Tehát a Lug dűlő neve nem eredhet a lúg szóbol, a szerb-horvát lug (liget) esélyes lehet, de ennek ószláv alakja a longu volt. A magyar nyelv az ószláv szóátvételeknél mindíg megőrizte a nazális N hangot: koroNg, doroNg stb. A Lug esetében nincs maradvány nazális N.
A késő középkori olasz nyelvből se eredhet a Lug helynév, mert különben Lugas lenne az.
Ami valószínű, hogy a Lug helynév a pannóniai vulgáris latin nyelvből ered és a klasszikus locus alakjából a középkorra a Lug alakra változott ahogyan az északi olasz vulgáris latin nyelveiben.
Zaicz Gábor, Etimológiai szótár:
"északolasz lug, log, lugo, logo - vidéki ház, kertes villa, őrtoron, fa kerti építmény szőlővel és gyümölccsel befuttatva"
Tehát a helynév utalhat arra, hogy ott valamikor egy Római villa állhatott.
És melyik istenséget ábrázolja a szobor?
Áh meg van: Lares.
Lares
(régibb alakja Lases, jelentése valószínűleg: urak), az elhunytak jó szellemének a neve, a kik haláluk után is gondot viselnek utódaikra. A L. tisztelete talán onnan ered, hogy a rómaiak eredetileg saját házukban temették el halottaikat, míg ezt a szokást a lex XII tabularum el nem tiltotta. Minden háznak meg volt a maga lar familiarisa, a család védő geniusa, úgyszólván ura, a kinek főgondja, hogy magva ne veszszen. Szoborképe (rendszerint rövid tunicában, egyik kezében csészével, a másikban serleggel, l. 505. á.) a két Penates között állott a Larariumban, a L. szekrényében, még pedig régebbi időkben a házi tűzhely mellett az atriumban, később az ebédlőben, s e szoborcsoportozatot együttesen Lares vagy Penates névvel illették. A régi vallásos római gyermekeivel együtt naponként imádkozott a L.-hez, s étkezéskor kis csészékben (patallae) részt ajánlott neki a családi tűzhelyen, ha pedig a L. nem az ebédlőben voltak, akkor a Lararium előtt.
https://mek.oszk.hu/03400/03410/html/4317.html