A helyzet még energiaválság nélkül is feszült lenne.
Az elmélet, miszerint az iszlamista terrorizmus nemzetközi támadásaira válaszul szélsőjobboldali merényletek érhetik az európai és amerikai muszlim közösségeket, és hogy mindez a bevándorló muszlim közösségek további radikalizálódását eredményezheti, megfelelve például az Iszlám Állam céljainak, nem új keletű, már a migrációs válság elején is megjelent. A 2015-öt követő években pedig még gyakrabban került szóba a kutatók, publicisták és politikusok körében a radikális iszlám hívei és a szélsőjobboldali terroristák közötti polgárháborús helyzet lehetősége.
Ugyan egyes megszólalók világnézettől függően eltérő hangsúlyt helyeztek bizonyos csoportokra, érdekes látni, hogy politikai elfogultságtól függetlenül jelenik meg ez a vélemény. Ugyanezt mondta Ayaan Hirsi Ali iszlámkritikus aktivista; a Hope not Hate öndeklarált brit „antifasiszta” civil szervezet; Keresztes Péter, az Információs Hivatal főosztályvezetője; Dries Van Langenhove, a bevándorlásellenes Flamand Érdek párt politikusa; sőt még Emmanuel Macron francia elnök is. Mind polgárháborús helyzetet emlegettek a nyugati társadalmi feszültségek kapcsán.