Amit most látunk, csupán a nyitánya a deglobalizáció korának. A következő évtizedek három legfontosabb trendje a népességcsökkenés, a tengeri kereskedelemben eluralkodó káosz és a klímaváltozás miatt visszaeső élelmiszer-termelés lesz. Mindez nem mindenkit érint ugyanúgy – állítja Peter Zeihan geopolitikai elemző.
Peter Zeihan amerikai geopolitikai elemző, energetikai, pénzügyi és mezőgazdasági vállalatok tanácsadója. Ötvenéves, pályája nagyobb részében a magyar származású George Friedman árnyékában munkálkodott a híres Stratfor elemzőintézetnél. Új könyvével azonban saját jogon is rárúgta az ajtót a nemzetközi összefüggések iránt affinis nyilvánosságra.
Fotó: Brain Bar
A szerző fő állítása, hogy a legújabb kori történelem következő nagy korszaka a deglobalizáció lesz, ami deindusztrializációval, deurbanizációval és elnéptelenedéssel jár, és szükségszerűvé teszi a káoszt. Szerinte az 1980 és 2015 közötti időszak – tágabban az utóbbi hetven év – bősége, megbízhatósága és viszonylagos stabilitása egyfajta anomália volt az emberiség történetében, mostantól minden, amit megszoktunk, drágábban és nehezebben érhető majd el. Ennek három legfontosabb okát a demográfiai folyamatokban, Amerika mint tengeri hegemón hatalom visszaszorulásában, illetve az éghajlatváltozás hatásaiban látja. Egyrészt a világszerte gyorsan öregedő népesség jelentős csökkenést eredményez a munkaerőben. Másrészt az USA egyre kevésbé lesz képes szavatolni a globális vízi útvonalak biztonságát – visszatérhet a kalandfilmekből ismert kalózflották dominanciájának kora. Harmadrészt a klímaváltozás aláássa az élelmiszer-termelést a világ kulcsfontosságú részein, mintegy négymilliárd ember ellátását lehetetlenítve el.
Åsa, egy harminc év körüli fiatalember édesanyja felajánlja fiának és menyének, hogy lakjanak náluk, amíg kis lakásukat felújítják. Így kezdődik el az a rettenetes családi dráma, amelyben lépésről lépésre menthetetlenül megmérgeződik mindenki viszonya mindenkivel.
Vágyik-e rá a mesterséges intelligencia, hogy hasson és gyönyörködtetni tudjon? Megtanulhatja-e, mit jelent az erőfeszítés, pláne a reménytelen küzdelem? Lesz-e saját ízlése? Akarná-e valaha is meghódítani egy nő szívét? Ha nem, akkor örökké képtelen lesz arra, hogy átvegye a művészek helyét – érvel új könyvében egy ifjú indiai gondolkodó.
Ahol a közösség nagy része csak megfelelési kényszerből igazodik egy közös állásponthoz, ott a társadalmi stabilitás pusztán illúzió. A konformizmus segít megőrizni a békét, de lehetetlenné teszi az egymástól való tanulást – állítja harmincéves sikerkönyvében egy török politikatudós.