Keleti végeken – ilyen Ukrajna fél év háború után

Kohán Mátyás írása a Mandiner hetilapban

Miközben a szankciók kapcsán az egész európai közvélemény árgus szemekkel nézi az orosz és az európai gazdaság életjeleit a valutaárfolyamoktól az inflációs adatokon át a tőzsdei nyersanyag- és élelmiszerárakig, alig jut figyelem arra, hogy milyen állapotban is van Ukrajna, melynek területén hét hónapja pusztít az orosz hadsereg – ráadásul épp abban a keleti régióban, amelyben az ország gazdasági súlypontja is található.

Vas, acél, gabona

Ukrajnát a világgazdaság leginkább agráriumi gigászként, emellett nehézipari nyersanyagok és félkész termékek exportőreként ismerte, amióta világ a világ. 2021-ben a 65 milliárd dolláros ukrán export 19,8 százalékát tette ki a vas és acél, 17,9 százalékát a gabona, 10,6 százalékot az ércek és 6,9 százalékot az étolaj, azaz

Így a világot először akkor árasztották el az ukrán gazdaságról szóló hírek, amikor az ENSZ jelezte, hogy körülbelül 5 millió tonna gabona rostokol ukrán kikötőkben a Fekete-tenger orosz és ukrán elaknásítása, a Krímtől keletre fekvő kikötővárosok (például Mariupol és Bergyanszk) orosz elfoglalása, valamint a még ukrán kézben lévő kikötők (Odessza, Csornomorszk és a többiek) blokádja miatt, s ha az onnan nem jut ki, az éhezést okoz majd az ukrán gabonára számító közel-keleti és észak-afrikai térségben.

Erre a helyzetre július 22-én török közvetítéssel megállapodás született, így Odessza, Csornomorszk és Juzsne kikötőiből helyi tűzszünetek által garantált biztonságos folyosók létesülhettek, cserébe a Moszkva elleni nyugati szankciókon sikerült annyit lazítani, hogy ne ütközzön akadályba sem az orosz műtrágya, sem az orosz gabona exportja – ez utóbbi minden bizonnyal jelenti a kelet-­ukrajnai megszállt területeken betakarított, azaz az ukránoktól „ellopott” gabonát is.

Bár a megállapodás korántsem bombabiztos, hiszen Odesszát így is éri időnként orosz rakétatalálat, valamint az orosz fél rendszeresen fenyegetőzik az egyezség felrúgásával, mivel szerinte az exportált ukrán gabona túl nagy része megy a Közel-Kelet helyett inkább Európába,

és igyekszik behozni lemaradását az előző évhez képest. Augusztus végéig 3,4 millió tonna gabonát exportált Ukrajna, ennek több mint a felét augusztusban, azaz az első olyan hónapban, amikor már érvényben volt a megállapodás. Ez persze még mindig eltörpül az augusztusig 7 millió tonnás tavalyi export mellett, a havi 4 millió tonnás kikötői, valamint 2,6 millió tonnás szárazföldi exportkapacitás mellett pedig egyenesen nevetséges, de például idén csak szeptember első felében kukoricából 805 ezer, búzából 669 ezer tonnát sikerült kivinni az országból. Ezt főleg az teszi óriási eredménnyé, hogy az aláaknázott, hadihajókkal teliszórt Fekete-tengeren az ukrán–orosz megállapodás ellenére sem engedi minden hajótulajdonos dolgozni a bárkáit.

Hrivnyabűvészet

Erre az exportkapacitásra égető szükség van, Ukrajna gazdasági összeomlását ugyanis leginkább a gigantikus kül­kereskedelmi deficit hozhatja el. Bár a Nemzetközi Valutaalap (IMF) előrejelzése szerint idén 35 százalékkal zsugorodhat az ukrán bruttó hazai össztermék, az országból elmenekülők hatalmas, az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága szerint több mint hétmilliós száma miatt az elsődleges problémát nem ez jelenti, hanem az, hogy az ország a folyamatok pillanatnyi állása szerint

Ukrajna finanszírozása ma három lábon áll: március és május között a központi költségvetés kiadásainak mindössze 40 százalékát fedezték az állami bevételek, 40 százalékhoz teremt forrást – gyakorlatilag pénznyomtatással – az Ukrán Nemzeti Bank, a többit kötvénykibocsátásból, külföldi hitelekből és segélyekből kaparják össze.

E modell működőképességének elsődleges feltétele az, hogy a hrivnya többet érjen, mint a papír, amire a jegybank heti bő harmincmilliár­dot nyomtat belőle. Ezt az intézmény három úton éri el: egyrészt csak a létfontosságú importcikkek beszerzésére ad valutát, másrészt szigorúan korlátozza a hrivnya valutára váltását, harmadrészt rögzítette az árfolyamot először 29,25 hrivnya/dollár, majd július 20-án 36,6 hrivnya/dollár szinten, s e rögzített árfolyamok fenntartásáért folyamatosan elad a devizatartalékából. Ez a devizatartalék a háború kezdetén beérkező segélyeknek köszönhetően 20 milliárd dollár közeléből 28,4 milliárd dollárra hízott, azóta azonban durván fogy, július végére már csak 22,4 milliárd maradt belőle.

Ukrán oldalról pillanatnyilag ez jelenti a hadviselés legszűkebb keresztmetszetét: ha a leértékelés előtti árfolyam megtartásához szükséges heti 1 milliárd dollárnyi devizaköltés fennmaradt volna, Ukrajna jövő január közepére teljes mértékben kifogyott volna a devizából, ami az államszervezet összeomlását, hiperinflációt és a belső piac káoszba süllyedését vonta volna maga után.

A hrivnya leértékelése, az export beindulása és a segélyek együtt jelentősen mérsékelték a devizatartalék fogyásának sebességét, azonban továbbra is apasztja a devizatartalékot a költségvetés további masszív, havi 5 milliárd dolláros deficitje (összehasonlításul: az éves hiányt 7 milliárd dollárra tervezték), a háború által nem érintett területeken helyreálló lakossági importfogyasztás, valamint az a tény, hogy a külföldön tartózkodó ukránok milliói továbbra is hrivnyaszámláikhoz kötött bankkártyákról fizetnek devizában, így az ukrán jegybank a menekülteket elszállásoló országokba is számolatlanul kénytelen küldeni a keményvalutát. Nem véletlenül mondja Oleh Usztenko, az elnök gazdasági tanácsadója, hogy

s a deficit az év végéig így is elérheti az 50 milliárd dollárt, azaz a bruttó hazai össztermék 30-35 százalékát.

Devizát Ukrajna ma kétféleképpen tud szerezni. Egyrészt exportból, ami a háború óta finoman szólva nem muzsikál jól: az év első hónapjaiban a GDP 40 százalékát adó kül­kereskedelem havi 2–6 milliárd dolláros többletet produkált, ez csökkent áprilisra nullára, majd májusra 2,5, júniusra 3 milliárd dolláros hiányba fordult, azaz a külkereskedelem is csak vitte a devizát. A gabonaexport-megállapodásnak köszönhetően most úgy tűnik, ezen a kihíváson az ukránok valamelyest úrrá lettek, hiszen Tarasz Kacska, Ukrajna világ­kereskedelmi képviselője állítása szerint szeptember első felében már csak 111 millió dollár volt a külkereskedelmi hiány, 230 millió dollárért sikerült napraforgóolajat, 174 millióért kukoricát, 166 millióért repcét, 147 millióért búzát exportálni.

A másik út a külföldi segély, amelynek körülbelül ötöde vissza nem térítendő támogatás, a többi hitel Kijev nyugati támogatóitól. Ennek azonban ára van: Ukrajna tavaly, az utolsó békeévben képes volt GDP-arányos államadósságát 61-ről 49 százalékra mérsékelni, idén az IMF előrejelzése szerint ismét 86,2 százalékra szökhet fel a mutató. Ez pedig nem egy absztrakt szám, hanem adósságszolgálat formájában kőkemény költségvetési következményei vannak: a devizaadósság törlesztésére a devizahiányos Ukrajna csak tovább égeti a keményvalutáját. Pontosabban már nem égeti, ugyanis – miután hónapokon át törlesztette hiteleit, igyekezvén fenntartani a befektetői bizalmat –

hitelezőinek egy részénél 2024 augusztusáig, a Párizsi Klub tagjainál 2023 végéig tudta 20 milliárd dollárnyi adóssága törlesztésének felfüggesztését elérni, így hozzávetőlegesen 6 milliárd dollárnyi likviditása szabadul fel a háborúra.

Hosszú háború

Az időzítés nem véletlen, Ukrajna ugyanis a gazdasági tervezés szintjén egyértelműen hosszan tartó és hosszú árnyékot vető háborúval számol: az idei 50 milliárd után jövő évi deficitjét 38 milliárd dollárosra tervezi, melyet úgy tervez fedezni, hogy

– ez utóbbi október végére, november elejére Denisz Smihal miniszterelnök ígérete szerint meg is érkezik 5 milliárd dollár hosszú lejáratú hitel és 3 milliárd dollár segély formájában.

Mindez az USA-tól ez év végéig érkező havi 1,5 milliárd dollárral és az IMF gyors finanszírozási eszközéből érkező 1,4 mil­liárd dollárral együtt óriási terheket ró majd a következő évtizedekben a költségvetésre.

Ráadásul e gigantikus hitelállomány fizetésére békeszerződés esetén de jure is, azonban de facto egészen biztosan egy gazdasági szempontból mérhetetlenül legyengült Ukrajna vállalkozik majd.

Szakértői becslések szerint az elfoglalt kikötővárosok kereskedelmi forgalmának kiesésén kívül a harcokban

rengeteg termőföldje és gabonája, s a jelenleg az oroszok által megszállt területeken található az ukrán szénipar 63 százalékát lefedő 41 szénbánya, a gázkitermelés 42 százalékát fedező 21 lelőhely, illetve az ércbányák harmada, köztük két titánérc- és hat vasércbánya, egy arany- és egy uránbánya.

Így ha Ukrajna nem tudja visszavenni valami csoda folytán még azon területeket is, amelyek megtartását az oroszok Harkiv környékével ellentétben elsődleges hadicélként kezelik,

Bár Kijev politikai vezetése semmiféle területi kompromisszumra nem hajlandó, gazdasági kárai oly mértékűek, hogy egyértelműen kijelenthető: az ukrán gazdaságot csak az tenné fenntartható pályára, ha Oroszországgal területi kompromisszumokat kötve e nyersanyagbányászati potenciál legalább egy részét visszaszerezné – máskülönben könnyen kerülhet abba a helyzetbe, hogy értéktelen valutával, fojtogató hitelállománnyal marad egyedül, gazdasági potenciálját elveszítve, egy hiába vívott háború után.

Nyitóképen: Oroszoktól zsákmányolt tankok Kijev utcáin kiállítva. Fotó: AFP / Metin Aktas / Anadolu Agency