Európa bajban van – Trócsányi László a Mandinernek

Szalai Laura interjúja a Mandiner hetilapban.

Ön a Fidesz európai parlamenti képviselőjeként lett előbb az egyik modellváltó egyetem kuratóriumi tagja, majd egy egyházi fenntartású felsőfokú oktatási intézmény rektora. Nem érzi össze-férhetetlennek a pozícióit?
Három különböző tisztségről van szó, amelyek nem zárják ki egymást. Az európai parlamenti képviselői poszt választott pozíció, amely a magyar emberek bizalmából fakad, független a felsőoktatási tevékenységeimtől. A Szegedi Tudományegyetem alapítványának kuratóriumi tagja kinevezés útján lettem, a Károli Gáspár Református Egyetem rektorának pedig a Magyarországi Református Egyház zsinata javasolt. Rektori kinevezésemet az SZTE – amelyhez tudományos oktatói és kutatói pályám kapcsolódik, és amelyhez harmincöt éve vagyok hűséges – megértéssel fogadta, hiszen ezáltal a két intézmény között szorosabb lehet az együttműködés.

Az állami egyetemeket érintő modellváltási folyamatot sok kritika érte a politikai szféra és az oktatás összefonódása miatt, hiszen a kuratóriumokban vezető politikusok ülnek. A jelenség még a jogállamisági kérdések és az uniós forráselosztás kapcsán is előkerült. Az Európai Parlamentben nem kellett magyarázkodnia politikuskollégáinak?
Az alapítvány kuratóriumának az a feladata, hogy segítse az egyetemet. A kormány ezért olyan személyeket kért fel tagnak, akik az adott intézmény jövőjéért, versenyképességének javításáért és tudományos kiválóságának előmozdításáért dolgoznak. Minden intézménynek feladata, hogy egyre jobb legyen, a piac igényeire jobban reagáljon. Nem kizárólag politikusok ülnek a testületekben, hanem tudósok, gazdasági szereplők és a legkülönfélébb hátterű, elismert szakemberek. Ők mindannyian nagy segítséget tudnak nyújtani abban, hogy a modell­váltó egyetemek sikeresek legyenek. Korábban minisztériumi tisztviselők tették ugyanezt, és bár minden tiszteletem az övék, nekik nem feladatuk az egyetem jövőképének a meghatározása, a versenyképesség előmozdítása. A modellváltással nőtt az egyetemi autonómia, az intézmények felelőssége, hiszen a kuratóriumok és tagjai felelősek a döntéseikért. Helyes, hogy elválasztottuk az állami bürokráciát az egyetemi élettől. Az eddigi se hús, se hal állapotból elbillenünk a teljesítmény irányába – így kell nézni a modellváltást. Az állam közfinanszírozási megállapodást kötött, ezáltal a teljesítmények értékelésére helyeződik a hangsúly. Így van ez a Károli Gáspár Református Egyetem esetében is.