Meg kell tanulnunk tisztelni a másik véleményét – David Coulthard a Mandinernek

Csisztu Zsuzsa interjúja a Mandiner hetilapban.

Európa-szerte napi szinten emelkedik az energiahordozók és az üzemanyag ára, innen nézve még a szokásosnál is nagyobb luxusnak tűnik mindaz, amit az ember a Formula 1 versenypályáin lát. Mi gondol, veszélyben lehet a sportág jövője? 
Úgy látom, a Formula 1 még hosszú ideig, generációkon keresztül itt lesz velünk, mert az emberek sebesség és versengés iránti vágya örök. Az viszont egyértelmű, hogy ez a sportág sem húzhatja ki magát a társadalmi felelősségvállalás alól, amit egy fenntarthatóbb versenyforma jelentene. Ez a folyamat meg is kezdődött, hiszen az üzemanyagok tíz százaléka ma már bioüzemanyag, és 2026-ra ez az arány száz százalékra kell hogy emelkedjen a teljes sportágon belül.

Ön szerint kivitelezhető ez ilyen rövid idő alatt?
Teljes mértékben. A Formula 1 arról szól, hogy amikor sikerül meghatározni egy célt, akkor bármi áron megvalósítják. Sokszor inkább az a nehéz feladat, hogy az iparági szereplők megállapodjanak a mindenki számára üdvös cél meghatározásában, de ebben most egy nyelvet beszélnek a résztvevők. A motorok ma a világ leghatékonyabb belső égésű erőforrásai, és standardot állítanak az utcai autózáshoz is. Emellett a sportágban hosszú ideje zajlanak a szakmai egyeztetések az elektromos hajtásról és az elektromobilitásról is, amelynek kiemelkedő szerepe van manapság a modern társadalmakban, különösen a városi közlekedésben. Nem szabad azonban elfelejtenünk, hogy ezeket az akkumulátorokat fel is kell tölteni időről időre, és annak az elektromos energiának is jönnie kell valahonnan.

Nos, ez az, ami leginkább foglalkoztat mindenkit: a háború átírta mindazt, amit az elérhető energiahordozókról eddig gondoltunk.
Meg vagyok győződve, hogy a hidrogénhajtásé a jövő, hiszen a hidrogén emissziójából vizet kapunk, s ezzel a környezeti terhelés is más perspektívába kerül. Ne felejtsük el: nagyjából kétmilliárd autó van az utakon világszerte, és ez a szám nem fog csökkenni, éppen ellenkezőleg, a felzárkózó gazdaságokkal csak tovább emelkedik. A hidrogénhajtású erőforrásoknak nem szükséges az elektromos hálózatról energiához jutniuk, ellentétben az akkumulátorokkal. Országonként eltérnek az adottságok, a hegyes Ausztria például számos vízerőművet működtethet, de Magyarországon nem állnak rendelkezésre a feltételek a földrajzi különbözőségek miatt. Így itt a nukleáris energia, tehát az atomerőművek maradnak. Érdekes, hogy Németország most hátralépett a nukleáris energiahordozóktól, és újra a szén felé fordult.

Nyilván részben kényszerből a háborús energiaválság miatt. Hol vannak már a zöldítéssel és kibocsátáscsökkentéssel kapcsolatos tervek…
Így van, ezt hozta sajnálatosan a mostani helyzet. Szóval úgy vélem, hosszú távon nem lehet másban gondolkodni, csak fenntartható megoldásban, és ebben az egyik legígéretesebb a hidrogén.

Kanyarodjunk rá a sportra. Mit gondol a Formula 1 mai csillagairól? Mit tesz hozzá a személyiség és a közösségi média egy-egy pilóta imázsához?
A mai kor pilótái fiatalok, műveltek, jól kommunikálnak, és sokan közülük jelen vannak a közösségi felületeken is, ez igaz.

Könnyebb vagy nehezebb emiatt a pilóták élete? Ha Sebas­tian Vettelt vesszük, ő eddig látványosan távol tartotta magát ezektől, de amikor a magyar nagydíj előtt bejelentette az év végi visszavonulását, pillanatok alatt több millió követője lett az Instagramon.
Nos, szerintem nem rossz dolog rátalálni a saját hangodra a közösségi felületeken. Ha sok a követőd, nyilván rengeteg emberhez eljut az üzeneted, aminek a súlyával persze nem árt tisztában lenni. Nelson Mandela mondta, hogy a sport képes megváltoztatni a világot. A sport olyan módon szól az emberekhez, ahogy a politikusok nem képesek. De azt azért látni kell, hogy siker nélkül nincs igazán hatása annak, amit az ember üzenni akar. Vagyis ugyan hatalmas dolog huszadiknak lenni a Formula 1-ben, de nem biztos, hogy sokan kíváncsiak lesznek a véleményedre.

Ha jól értem, ez a különbség az önjelölt influenszerek és a bajnokok között?
Egyértelműen, először sikeresnek kell lenni, hogy odafigyeljenek rád és arra, amit mondani, üzenni szeretnél.

Ezt értette meg például Lewis Hamilton is, aki sokszor és sokféle témában nyilvánul meg? 
Igen, Lewis sok emberre van hatással, mivel roppant sikeres versenyző, és rengetegen követik.

Arról mit gondol, hogy sportolók megosztó politikai vagy társadalmi kérdésekben hallatják a hangjukat? 
Semmiképpen nem mondanám, hogy egy-egy témában való kiállás vagy hangos vélemény ebben a formában a megoldás, hiszen ami egyvalakinek fontos, nem biztos, hogy másnak ugyanolyan jelentőséggel bír. Általánosságban fontos a sportemberek tisztességes értékek melletti kiállása. Van, aki a Black Lives Matter vagy a melegbüszkeség kérdésköre mellett áll ki, pedig a világban számos más olyan ügy, nehézség vagy éppen gyötrelem van, ami egy szemernyivel sem kevésbé lényeges, csak éppen valaki másnak vagy más csoportnak. Számos társadalmi egyenlőtlenség van a világon, amely megoldásért kiált.

Nem érzi mégis úgy, hogy kettős mérce van abban a tekintetben, hogy mely témákat illik támogatni és melyek mellett nem ajánlatos kiállni? 
Bizony, ez így van. Az emberek alapvetően azt szeretik, ha egyetértesz velük, a véleményükkel. Abban a pillanatban, ha nem értesz velük egyet, és ennek hangot is adsz, már nem annyira örülnek. Ez a különbség a vélemények és a tények természete között. Minden, aminek tényalapú igazságtartalma van, szerintem támogatható egy nyitott és modern társadalomban. A vélemények vonatkozásában pedig meg kell tanulni tisztelni a másik álláspontját. A vallások szempontjából is úgy gondolom, hogy egyik meggyőződés sem lehet fontosabb, mint a másik. S mivel a vallás legerősebb támasza a hit maga, amely nem feltétlenül faktuális ismereteken nyugszik, el kell tudni fogadni, hogy az egyik népcsoport hite ilyen, a másiké olyan, és egyik sem kevésbé lényeges, mint a másik.

Ha már a vallási diszkriminációmentesség szóba került, mit gondol arról, ami ma a sportvilágban tapasztalható, hogy nemzeti alapon orosz és fehérorosz sportolókat diszkriminálnak és tiltanak el versenyeken való indulástól? 
Ez szerintem nem helyes. És ismét csak Nelson Mandela szavai jutnak eszembe, aki szerint a sport mindenkié; abban a pillanatban, amikor behozzuk a politikát a játéktérre, a sport már nem lehet mindenkié. Tudjuk, hogy az élet nem tökéletes, és mi sem vagyunk azok, de mi most vagyunk itt, ez a mi világunk, és ebből kell a lehető legjobbat kihozni.

*** 

***

 

 

*** 

*** 

Nyitókép: AFP / DPPI Media / FLORENT GOODEN