Divináció

Ma minden második elemző „geopolitikai” tényezőkre hivatkozik, ha a globális politika folyamatairól akar valami érvényeset mondani. Mint minden intellektuális divatot, ezt is elkezdték olyasmire használni, amire nem való. A modern tudományos divatok célja, hogy egy majdnem végleges világ­magyarázattal tudjanak előállni: eljátszotta már ezt a szerepet a tudásszociológia, a szociálpszichológia, a közgazdaságtan, a politikatudomány, a pszichológia, most pedig a geopolitika van soron. Mindegyik esetében a saját tudásterületük egy-egy sajátosságát ragadták ki – a paradigma­elméletet, a globális tőkemozgást, a demokráciaelméletet, az egy­dimenziós, elidegenedett embert –, hogy megragadják az egész modern világ lényegét. De csupán divatok lettek belőle, mert világmagyarázattal csak a filozófia és a teológia bír, amelyek viszont nem empirikus tudományok.

A geopolitika divatossá válásának titka, hogy szeret jóslásokba, előrejelzésekbe bocsátkozni globális méretekben. Aki így közelíti meg a világot, annak most nagyobb a hitele, mint bárki másnak, aki a jövőről akar valamit állítani. A geopolitikai elemzők éppen a klasszikus divináció – előrejelzés, jóslás, sejtés – modern, tudományosított válfaját művelik. Mikor nem volt keletje a jövőbe látásnak, ki ne akarná tudni, mit hoz a jövő? A politikusoknak más dolguk sincs, mint a jövőt formálni, ezért mivel a modernség átpolitizálta a világot, azaz a jót és az igazságosságot a politikától tette függővé, a divináció értéke magasan áll. Régen egy csata kimenetelét akarták megtudni, ma viszont a történelem irányát hiszik olvasni, akik ezzel foglalkoznak.