Támadják, fáradt, de nem adja fel – továbbra is hisz a szeretetben Böjte Csaba

Vágvölgyi Gergely írása a Mandiner hetilapban

Június utolsó napjaiban robbant a hír: a csíkszeredai bíróság harminc év börtönre ítélte a Dévai Szent Ferenc Alapítvány egy korábbi munkatársát. K. Sz. a vádirat szerint 2007 és 2017 között dolgozott a szervezetnél, s ez alatt az idő alatt több alkalommal bántalmazta az intézmény két bentlakásos otthonában a gondjaira bízott gyerekeket. Az ügyészség harminchat pontos listát állított össze, melynek legsúlyosabb eleme egyértelműen a többrendbeli nemi erőszak volt. Az eljárásban tizenöt fiú vallott a korábbi nevelő ellen, és huszonnégy vádpontban megalapozottnak találták a vádakat. Az erdélyi sajtó már az ítélet napján arról cikkezett, hogy a román igazságszolgáltatás szokatlanul erőteljesen statuált példát: a börtönbüntetés mellett az elkövető 790 ezer lejes (több mint 64,5 millió forintos) kártérítést és 3700 lejes (300 ezer forintos) perköltséget köteles megfizetni. A vagyonából mintegy 49 millió forintnak megfelelő értékben foglaltak le javakat, és – természetesen – eltiltották az alapítvány által szervezett eseményeken való részvételtől, illetve attól is, hogy áldozataival felvegye a kapcsolatot.

Az eset román részről egyáltalán nem kapott visszhangot – a Mandiner erdélyi munkatársa napokkal az ítélet után egyetlen román nyelvű cikket sem talált a témában –, Magyarországon viszont annál nagyobb ügy kerekedett belőle, politikai felhangoktól sem mentesen. A honi sajtó minden szegmense foglalkozott a témával, s nem csak a hír műfajában. Publicisták egy köre azonnal triumfált, s kijelentette: lelepleződött a Nobel-békedíjra is felterjesztett ferences, aki számukra az első pillanattól fogva gyanús volt. (Hasonló dolgokat egyébként Agnes Gonxha Bojaxhiuról is írtak médiamunkások – őt ma Kalkuttai Szent Terézként vagy Teréz anyaként tiszteli a világ.) Olyan címkék repkedtek, mint a „képmutató”, az „istenkáromló” és a „gyermekeken élősködő”. Közben egymás után álltak ki Böjte Csaba mellett az őt jól ismerő, jellemzően a konzervatív értékvilághoz tartozó közszereplők Skrabski Fruzsinától Máthé Zsuzsán, Rúzsa Magdin és Bencsik Gáboron át Csender Leventéig. A kérdés még az Országgyűlésben is előkerült, az egyházellenes húrokat előszeretettel pengető Demokratikus Koalíció képviselője, Varju László napirend előtti felszólalásában intézett kirohanást Böjte Csaba, az alapítvány és úgy általában a keresztény egyházak ellen. A politikus szerint a szerzetes kvázi társtettes, mert falazott alkalmazottjának, és a törvény előtt kellene felelnie mindezért. Az ellenzéki képviselő az ügybe a magyarországi kormánypártokat is belelátta, szerinte ugyanis a Fidesz és a KDNP mentegeti „saját emberét” (ő lenne Böjte), és egészen döbbenetes párhuzamokat vont, például a Kaleta-üggyel. A vita ezután napokig eszkalálódott, és egyes elágazásai már nem az eredeti témáról szóltak, de itt-ott azért megjelentek tárgyilagos és higgadt írások is, amelyek elsősorban a szakmai konzekvenciák levonását sürgették.

A közelmúltban államtitkárrá kinevezett Révész Máriusz a Szent Ferenc-alapítvány kuratóriumi tagjaként arról beszélt, szerinte azért támadják liberális oldalról Böjte Csabát, mert a szerzetes nyilvánosan jó viszonyt ápol a kormánnyal. Zsigmond Barna Pál, aki júniusban miniszteri biztosi kinevezést kapott, úgy látja, az ellenzéki sajtó és politikum egy része azért üti a szerzetest, mert rajta keresztül a határon túli magyarokat is kedvezőtlen színben tüntetheti fel.

Azok, akik nagy hévvel támadták a szervezet alapítóját, és a felelősségét pedzegették, alapvető tájékozatlanságukról adtak tanúbizonyságot. Az egykori nevelő szörnyű tettei ugyanis eleve azért juthattak el a csíkszeredai tárgyalóteremig, mert amikor Böjte és munkatársai az első gyanús jeleket észlelték, maguk tettek feljelentést a hatóságoknál – és azonnal elbocsátották az elkövetőt a mintegy hatvan intézményt működtető szervezet kötelékéből.

Böjte Csaba a Mandinernek is megerősíti: az első pillanatban, ahogy látták, hogy valami nem stimmel, feljelentést tettek, és az elmúlt évek vizsgálatai során mindvégig mindent megtettek, hogy segítsék az ügy feltárását. Mint mondja, a hatóságok alapos munkát végeztek, és igyekeztek minden körülményt kétséget kizáróan feltárni, „nagyon utánanéztek mindennek”. Az eltelt években sokan átvilágították a munkájukat, számos ellenőrzés és nyomozati munka zajlott, kikérdezték a jelenleg nevelt és a már kirepült gyerekeket, a munkatársakat és a vezetőket egyaránt.

A szerzetes hangsúlyozza: K. Sz.-en kívül senkit nem marasztaltak el, ma már egyértelmű, hogy az elkövető magányos tettes volt. „Ha csak kicsit is sárosak lettünk volna, mi is kapunk néhány évet a román hatóságoktól” – jegyzi meg.

Nem tétlenkedett az egyház sem: az Erdélyi Ferences Rendtartomány vizsgálatot indított, hogy maga is megbizonyosodjon arról: nem fenyegeti semmi a gyerekek lelki és testi jóllétét és fejlődését.

A szerzetes és munkatársai számára egyébként kezdettől fogva fontos volt, hogy folyamatosan ellenőrizzék a nevelők munkáját. A szervezet számos esetben nevelőknél helyezi el a gyerekeket, a nevelők vállalják, hogy akár hat-nyolc fiatalt is befogadnak, és törődnek velük. Ezeket a – saját elnevezésük szerint – családmodelleket aztán gyakran meglátogatják az alapítványtól, hogy személyesen győződjenek meg a nevelőmunkáról. A gyanú is egy ilyen látogatáson merült fel Böjtében és egy munkatársában, és még aznap megszületett a feljelentés.

A szerzetes július elején írt nyílt levelében leszögezte: „A megrázó esetet követően azonnal belső strukturális változtatásokat eszközöltünk a nevelők kiválasztásában és rendszeres ellenőrzésében, továbbá folyamatos képzéseket biztosítunk számukra annak érdekében, hogy a gyermekek védelme maradéktalan legyen. Ezzel összhangban a gyermekeknek is lehetővé tesszük a folyamatos internet-hozzáférést és telefonhasználatot, mindannyiuknak megadtuk a kiskorúak védelmére szakosodott hivatal elérhetőségét is.”

Az említett képzések egyébként már korábban is léteztek az alapítvány struktúrájában, de úgy tudjuk, mostantól még nagyobb hangsúlyt helyeznek az alkalmakra. Az elmúlt hétvégén például Böjte Csaba meghívására dr. Pászthy Bea gyermekpszichiáter, pszichoterapeuta, a Semmelweis Egyetem professzora tartott kétnapos továbbképzést Déván a munkatársaknak a gyermekbántalmazás felismeréséről, a megelőzés lehetőségeiről, a gyermekek védelméről.

Csaba testvér és munkatársi köre megsokszorozott erővel folytatja munkáját. Közleményében a szerzetes is arra buzdította a gyermekeket és társait, hogy – bár ebben a helyzetben először elbizonytalanodás, szomorúság és düh lesz úrrá rajtuk – bármi történik is körülöttük, az ne bátortalanítsa el őket a szeretet gyakorlásától. „Mi a munkánkat eddig is Isten nevében, szeretetből végeztük, kérlek, hogy fegyelmezetten, még nagyobb odafigyeléssel, bizalommal, kitartással végezzük a munkánkat a továbbiakban is!” – bátorított.

„Én most is, ugyanúgy, mint eddig, hiszek a szeretet végső győzelmében!” – mondja a Mandinernek Böjte Csaba. Nem rejti véka alá, hogy elfáradt ezekben a hetekben, és megviselték a történtek – maga az ügy és az azt követő támadások egyaránt. „Úgy érzem, valahol én magam is áldozat vagyok, mégis több hete csak magyarázkodom” – fogalmazott. De tényleg nem adja fel: lapunk megjelenésekor már nagy lelkesedéssel táboroztat Déván rászoruló gyerekeket, akiknek közben a szerető Istent mutatja be. Így kezdte 1993-ban is, és azóta több mint hatezer gyereknek változtatta meg az életét.

***

***

*** 

*** 

Kapcsolódó

Nyitókép: Földházi Árpád