A magyar otthonteremtési program Európa legjobbja

Sebestyén Géza írása a Mandiner hetilapban.

Családi otthonteremtési kedvezmény (csok), falusi csok, zöldhitel, zöldcsok, kamattámogatott lakáshitel, babaváró hitel, otthonfelújítási támogatás, lakásfelújítási hitel, napelempályázat, áfa-visszatérítés, hitelmoratórium, kamatstop. Kevés ember tudná a magyar otthonteremtési program minden közvetlen és közvetett elemét felsorolni. A többmilliós, bizonyos esetekben több tíz milliós kormányzati és jegybanki támogatásokat magyar családok százezrei vették igénybe. Bőven egymillió fölött van azon gyermekek és felnőttek száma, akik az állami segítségnek köszönhetően nagyobb vagy jobb minőségű ingatlanban laknak. 

Azt azonban parázs vita övezi, hogy mennyire hatékony a program. Az egyik oldal Európa legnagyvonalúbb család­támogatási rendszeréről beszél, a másik oldal ezzel szemben úgy érvel, hogy a támogatásoknak egyetlen hatásuk volt csupán: felverték az ingatlanok árát. Tény, hogy a magyar ingatlanok ára jelentősen emelkedett az elmúlt években. Ahogyan az is tény, hogy ezt az emelkedést – ha kisebb mértékben is, de – Európa többi államában is megfigyelhetjük. Az ingatlanok értéknövekedése természetesen jó hír a hazai lakosság számára, tekintettel arra, hogy a magyarok körülbelül kilencven százaléka él saját tulajdonú ingatlanban – amivel egyébként évek óta dobogósok vagyunk Európában –, így az otthonok áremelkedése pozitív hatással van a családi vagyonra. Az is igaz viszont, hogy az első ingatlanjukat megvásárló honfitársainknak kihívást jelent az ingatlanpiaci boom, még akkor is, ha az állami támogatások segítik a megnövekedett költségek fedezését. 

A magyar otthonteremtési program hatékonyságának objektív vizsgálatához a megfelelő statisztikai adatokat kell elővennünk. Jelen esetben az Eurostat túlzsúfoltsági rátáját fogjuk segítségül hívni. Ez a mutató azt méri, hogy a megadott demográfiai csoportnak mekkora százaléka lakik túlzsúfolt otthonban. Egy otthont akkor tekint az európai statisztikai hivatal túlzsúfoltnak, ha a nappali mellett nem jut egy-egy szoba a szülőknek, minden 18 év felettinek, valamint a 12 és 17 év közötti azonos nemű, illetve a 12 év alatti gyermekeknek. 

Ahogyan az 1. ábra is mutatja, Magyar­ország rosszul teljesített 2006-ban túlzsúfoltság tekintetében, és a helyzet a következő négy évben sem igazán változott. 2006-ban és 2010-ben minden második magyar túlzsúfolt otthonban lakott, Európában pedig csak minden ötödik állampolgár volt érintett. Bár a 2010 előtti négy évben minimális mértékben (51,2 százalékról 47,2 százalékra, azaz négy százalékponttal) javult a helyzet, a 21. század második évtizedének kezdetén lényegében ugyanolyan siralmas volt, mint 2006-ban. 

2010 után viszont jelentősen javult a lakhatási helyzet hazánkban: a kormány családtámogatási programjának köszönhetően a túlzsúfolt lakásban lakó honfitársaink részaránya lényegében ugyanannyi volt 2020-ban, mint az európai átlag. A 2010-es 47,2 százalékról 28,2 százalékpontot javítva 19 százalékra csökkent a nem megfelelő körülmények között lakó magyarok aránya.