Tavaly nyáron is hasonlók voltak a várakozások, akkor Ágostházy Szabolcs arról beszélt, hogy számításai szerint még 2021 őszén megszületnek a megegyezések az EU-s pénzekről. Mi az eddigi benyomása, elsősorban mi miatt nem történt előrelépés?
Bő egy hónapja estem bele az egy éve zajló tárgyalási folyamba, így nem ismerem minden részletében az előzményeket. Ágostházy Szabolcs, aki immár mellettem felel államtitkárként az európai uniós fejlesztésekért, kiváló ember, maximálisan megbízom benne. Elhiszem, hogy ha egy évvel ezelőtt reálisnak ítélte az őszi megállapodást, akkor az úgy is volt. Azóta sok minden történt, például a gyermekvédelmi törvény ügyében elindult a kötelezettségszegési eljárás, és Magyarország számos politikai kérdésben külön utas álláspontot képviselt.
Mégis van tehát szerepe a gyermekvédelmi törvénynek a folyamatokban?
Ahogyan korábban már nyilatkoztam, a tárgyalásokon nekem nem hozták szóba a törvényt. Azonban ha nem hivatalosan is, de informálisan volt hatása a kötelezettségszegési eljárás megindításának.
Nem tartom reménytelennek az ügyünket, csak tudnunk kell jobban elmondani az érveinket”
Ha a kormány visszavonná, elhárulna az utolsó akadály?
Ha ez megtörténne, akkor nyilvánvalóan megszűnne a kötelezettségszegési eljárás. Hogy ez miként befolyásolná az uniós alapokkal kapcsolatos tárgyalásokat, azt nem tudom megmondani. Informálisan biztosan lenne hatása, de hivatalosan a két ügy elválik egymástól. A gyermekvédelmi törvény esete hasonlít kicsit az Európai Ügyészséghez való csatlakozásunk kérdéséhez, amit a magyar ellenzék állandóan sürget. Lehet, hogy annak is hatása lenne. Tény azonban, hogy az Európai Bizottság nem várja el, hogy belépjünk. Visszatérve a kérdésre, abban, hogy lelassultak a tárgyalások, szerepet játszik az is, hogy az Európai Parlament – különösen a balszárnya – elképesztő mértékben fokozta a nyomást azért, hogy nemhogy megállapodás ne szülessen, de még tárgyalások se folyjanak érdemben a magyar kormánnyal. Ugyanígy lépnek fel Lengyelországgal szemben is, hiszen bár az Európai Bizottság jóváhagyta a helyreállítást célzó lengyel tervet, és még pénzhez nem is jutott az ország, az Európai Parlament baloldali képviselői aláírásgyűjtésbe kezdtek, hogy megbuktassák a bizottságot. Ezek a tényezők szerintem – ugyan túlzó módon, de – óvatosságra intették a testületet.
Ha nem hivatalosan is, de informálisan volt hatása a gyermekvédelmi törvény miatti kötelezettségszegési eljárás megindításának”
Lengyelországgal mégiscsak engedékenyebbnek tűnik az EU, ami sokak szerint az Oroszországgal szembeni és Ukrajna melletti markáns kiállásnak tulajdonítható. Számítana, ha Magyarország is hasonlóan járna el?
Lehet, de önmagában nem törvényszerű – ez a kérdés sem kapcsolódik hivatalosan az uniós források folyósításával kapcsolatos eljáráshoz. A mi helyzetünk különbözik a lengyelekétől, hiszen a Lengyelországgal szembeni kifogások, amelyek miatt az Európai Bizottság elindította a hetes cikk szerinti eljárást, sokkal egzaktabbak, mint Magyarország esetében. Ne felejtsük el, hazánk ellen nem a bizottság indította el az eljárást – mivel nem tartotta szükségesnek –, hanem az Európai Parlament a Sargentini-jelentés alapján. Utóbbiról pedig tudjuk, hogy egy sor olyan korábbi vitás ügyet és politikai vádat nyitott újra, amelyet lezártunk annak idején, személy szerint jómagam is miniszterként Viviane Reding és Neelie Kroes uniós biztosokkal, vagy éppen Thorbjørn Jaglanddal, az Európa Tanács főtitkárával. Mindez nehezíti a bizottság pozícióját, hiszen a lengyelek esetében pontról pontra tudja, mit kérjen azért, hogy hozzáférhessenek az uniós forrásokhoz, ilyen például a bírósági fegyelmi kamara megszüntetése. Magyarországgal szemben viszont inkább politikai kifogásokat emlegetnek, például a korrupcióval, illetve a közbeszerzésekkel kapcsolatban. A tárgyalásokon erről folynak a beszélgetések, a kormány például vállalja az egyszereplős közbeszerzések 15 százalék, vagyis az uniós átlag alá csökkentését. Nálunk az EU-s pénzekből megvalósult eljárásoknál ez az arány most 16 százalék, tehát nincs jelentős különbség, viszont a nemzeti forrásból, magyar pénzből megvalósuló közbeszerzési eljárásoknál már 36 százalékról beszélünk – tehát ha az az elvárás, hogy ezen változtassunk, vállaljuk, hogy levisszük 15 százalékra. Látszólag tehát a nekünk szegezett vádak enyhébbek, mint a lengyelek esetében, ám éppen ez okozza a helyzetünk nehézségét. Lengyelországban jogalkotással megoldható kérdésekről van szó, nálunk viszont ez sok esetben politikai bizalom vagy egyenesen vélemény kérdése. A tényeket tudjuk kezelni, a véleménnyel legfeljebb vitatkozni lehet.
2024-ig, vagyis a következő EP-választásig már nem fog összejönni az új jobboldali szövetség”
Miniszteri kinevezését többen úgy kommentálták, hogy az ön feladata lesz a konszolidáció, a békülékenyebb hangnem megütése Brüsszellel. Mondhatjuk, hogy egyfajta imázsjavító szerepe is van a kormányban?
A közvélemény szerint a politikusok általában szerepet játszanak. Ez alapján én reggel felöltöm magamra a „mérsékelt Navracsics” kabátot, és bemegyek dolgozni. Este nyolcig mérsékelt vagyok, majd hazamegyek, és kvázi leveszem ezt a szerepet. Csakhogy valójában nem eljátszom a mérsékelt politikust, hanem én ilyen ember vagyok. Amikor Orbán Viktor felkért a feladatra, valószínűleg ő sem azt gondolta, hogy ez majd egy jó szerep lesz a kormányban, hanem hogy a Navracsics ilyen típusú ember, és mivel van kapcsolatrendszere Brüsszelben, talán jobban meg tudja oldani ezt a feladatot. Tény, és ezt már többször kifejtettem, mindig is sokkal árnyaltabb kommunikációt tartottam szükségesnek az Európai Unióval. Örülök annak, hogy a kormány ellép ebbe az irányba – ami nem jelenti azt, hogy időnként ne kellene markáns kritikát megfogalmazni. Az integrációval szemben ezt mások is megteszik, de eközben világossá kell tenni, hogy mi is a részei vagyunk a közösségnek, és azt akarjuk jobbá tenni. Nem kívülről kiabálunk be, hanem ott vagyunk a többiek között, és együtt akarunk működni velük. Úgy érzem, ha ezt jobban tudjuk hangsúlyozni, akkor Brüsszelben is sokkal nagyobb visszhangjuk lesz az érveinknek, jobban odafigyelnek majd ránk. Sokszor szóvá teszik, hogy úgy viselkedünk, mintha nem EU-s, hanem egy unión kívüli tagállam lennénk, amely néha ellenséges tényezőként kezeli az Európai Uniót. Pedig valójában mi vagyunk az Európai Unió.