Amerikai zsákutca

Izgalmasan alakul a magyar könyv­kiadás, mármint ami a konzervatív gondolkodók megjelentetését illeti. Molnár Tamás a második világháború idején menekült Amerikába, miután megjárta Dachaut. Egyes élményei hatására elmélyült katolikus hite, s lényegében ellenforradalmi gondolkodó lett.

A második világháború és a nácizmus traumája Európában a liberális demokrácia virágzását hozta el a huszadik század második felében. Mégis számos Amerikába menekült gondolkodó lett liberális helyett konzervatív és jobboldali. Ilyen volt Leo Strauss, Eric Voegelin; róluk és társaikról Megadja Gábor írt kötetet a szabadság reakciós harcosainak titulálva őket – szerinte ezek a gondolkodók „a haladó politika közép-európai bírálatát” adták. Két magyart biztosan közéjük sorolhatunk: Molnár Tamást és az úgyszintén a budapesti gettót túlélő, zsidó származású katolikus történészt, John Lukacsot. Molnár katolikus jobboldalinak, Lukacs reakciósnak tartotta magát. Mindkettejük kötetei sorra jelentek meg a kilencvenes években, Molnár esetében aztán volt egy nagyobb szünet. Most két könyve is napvilágot látott: az Európa zárójelben Békés Márton szerkesztésében a KKETTK Alapítványnál, illetve az Amerikanológia az MMA-nál.

Eddig Molnárnak főleg az angolul írt kötetei jelentek meg itthon; ez a kettő franciául született a rendszerváltozáskor. A két, egymástól függetlenül megjelent kötet jól kiegészíti egymást, lényegében az érem két oldalát vizsgálja benne a szerző. Az Európa zárójelben ugyanis lényegében arról szól, hogy a kontinensen győzött az amerikai modell, amit Molnár aggódva figyel. Az Amerikanológia pedig eme amerikai modell vizsgálata. Molnár Tamás nem szaktudós, hanem esszéista, azaz olvasmányai mellett a saját tapasztalataira és meglátásaira hagyatkozik. Ezek azonban látnokiak.

A szerző „Európa nemzeteit” állítja szembe az „amerikai modellel” a rendszerváltozás apropójából, amely szerinte jó alkalom arra, hogy Európa újragondolja magát ahelyett, hogy Amerika nyomdokaiba lépne. Molnár alaptétele, hogy Európának van történelme és nemzetei, viszont nincs „modellje”, Amerika viszont a modernitás megtestesülése – a modernitás márpedig szerzőnknél szitokszó. Az Egyesült Államok az „ellentörténelem megtestesülése”. Az országot megalapító puritánok ugyanis úgy gondolták, azzal, hogy elhagyták az Óvilágot, egyben elhagyták a történelmet, azaz megszabadultak az eredendő bűntől – hiszen, ezt már a recenzens teszi hozzá, ha nincs eredendő bűn, nincs történelem sem, csak paradicsomi ártatlanság és jólét. Az amerikai életforma egy szcientista, azaz tudományhívő modell, amelyben mindenre van tudományos recept.