Gellérthegyi emlékek, elsüllyedt kisvilágokról a magasban.
Apró lábaimon szandál, talán sárga, bele is megy a hülye kavics, mint mindig. Szúr. Első emlékeim egyike: caplatunk fel a Szirtes utcán a Citadella felé, napi sétánk édesanyámmal, nyári verőfény, zöld lombok, forgalom alig, noha ekkor még kétirányú. Nem kis munka egy háromévesnek egymás után rakosgatni a lábait a világnagy hegy meredek oldalán. Mégsem lázadok: édesanyám következetes pedagógus, akárhogy toporzékolnék, nem venne fel, minden ellenállás hiábavaló. Inkább beszélgetünk, mesél, viccelődik, tanít. Kiflivel tápláljuk Partizánt, a jókora zsemleszín kutyát a Mihály utca sarkán, annál a háznál, ahol egészen a legutóbbi időkig – kuriózum, a Gellérthegyen kétezerhúszban! – egy kis baromfiudvar is volt, meg galambdúcok, mögötte kétszintes épület, oldalán ronda golyónyomokkal.
A Gellérthegy tette ki ekkor világom nagyobbik részét – kivételesen neve is volt, mert meg kellett különböztetni a másiktól, Csillaghegytől, a világom másik részétől; ellenben idővel rácsodálkoztam arra, hogy más parkokat is parknak hívnak, nem csak a víztározóét. Amit ma javarészt Filozófusok kertje névvel illetnek, a távolabbi végében elhelyezett szoborcsoportról elnevezve – Buddha, Gandhi, pacsira csábítva tenyereit nyújtó Ehnaton, Jézus és társai. Tetején várfalakat idéző körítésben kilátóbástya, amannak végében pedig ma is ott áll Budapest egyesítésének emlékére Vadász György szobra: mészkőtalpazaton a város bronzszövetéből kimagasodó Buda királyfi és Pest királykisasszony, a város templomtornyait pedig – lévén kiváló kapaszkodók – fényesre koptatták sűrű gyermekkezek.
Nem kis munka egy háromévesnek egymás után rakosgatni a lábait a világnagy hegy meredek oldalán”
Mintha azt vésné valaki a talapzat köveire: Szeretlek, Julis! Attól, hogy azt faragja a kövekre: Szeretlek, Jézus!, a falfirka csak falfirka marad – írja a főszerkesztő.
Az Átlátszótól a Mandinerig és az MCC-ig: Hont Andrással és Szilvay Gergellyel indít politikai marketing és kommunikációs tanácsadó-képzést az egyetem.
Ismét Kovács Elvirát, a Vajdasági Magyar Szövetség parlamenti képviselőjét választották a belgrádi törvényhozás európai integrációs bizottságának elnökévé. Nem könnyíti meg a munkáját, hogy a Vajdaságban és Szerbia más részein is némiképp ellentmondásos az Európai Unió megítélése.
Több katonakorú férfi hagyta el az országot, mint amennyi jelenleg összesen a fronton harcol. Somkuti Bálint szerint akár száz (!) dandárt is fel lehetne állítani belőlük. De van egy kis bökkenő.
Nem vicc: a Gólyában hétfő este Kommunista Mozgalmi Filmklubot tartottak. Hiába, a forradalom permanens, de azért időnként meg kell állni, hogy megünnepeljük önmagunkat. Veczán Zoltán írása.
Kicsit mindenki megőrült, de szerencsére nagyobb baj nem történt annál, mint ami amúgy is van. Íme egy teljesen önkényesen összeválogatott szilveszteri csokor! Veczán Zoltán írása.
A romániai államfőválasztás első fordulóját követő urnazárás után a szövetségi elnök rövid sajtónyilatkozatában elmondta: „a ma este csak a máról szólt”.
Az indoklásból az derül ki, hogy nem Gyurcsány embereivel, a régi baloldali káderekkel van bajuk, hanem azzal, hogy nincs szmsz.
