Vakáció

Elkezdődött a vakáció. Sokan azt gondolják – leginkább a szülők –, hogy túl hosszú. Sokan pedig azt – leginkább a gyerekek –, hogy túl rövid. Itt nem lehet igazságot tenni, nem is szeretnék. Gyerekkoromban én is azt gondoltam, hogy túl rövid, szülőként már nem mindig gondolom így. Annak idején még nem voltak nyári táborok, legfeljebb a zánkai úttörőtábor, ott is csak egyszer jártam. Anyám munkahelyének volt Leányfalun egy nyaralója, oda mennünk kellett néhányszor a bátyámmal. Utáltam. Soha nem szerettem az ilyesmit, ismeretlen gyerekekkel együtt lenni egy hétig, hülye programok, végtelen unalom. Egyszer meg is szöktem onnan egy sorstársammal, aki szintén nehezen viselte a házirendet. 

Ezerkilencszáznyolcvanhatban az NDK-ba szervezett egyhetes nyaralást apám munkahelye. Akkor ültem életemben először repülőn. Az előre kiosztott egyensapkában kellett megjelenni Ferihegyen. Kora reggel az ilyenkor szokásos szorongással érkeztem meg a repülőtérre apámmal. A tömegben jól látszottak az elszórt egyensapkák. Horgászok hordtak akkoriban ilyen sapkát, ez fehér volt, az elején felirattal: Híradástechnika Szövetkezet. Nem ismertem senkit. Igazából azt sem tudtam, mi az az NDK. Azt tudtam, hogy Németország, és hogy valamiért ketté van osztva. A szállásunk egy Riewend nevű településen volt. Igazából egy falu, Berlintől nagyjából ötven kilométerre nyugatra. A falu szélén barakkok, ez volt a Riewend Kinderferienlager. A település mellett egy tó, ebben a tóban tanultam meg rendesen úszni, amit máig sem értek igazán, hisz a Duna mellett nőttem fel. Elvittek minket Berlinbe, Lipcsébe, Drezdába. Berlinben a nevezetes tévétorony tetejéről láttam először a falat.