Bajnokok Ligája: a Fradi és az ETO is az ígéret kapujában bukott el

Balázs Boldizsár és Vámos Tamás írása a Mandiner hetilapban.

A múlt évben Bajnokok Ligája-döntőt játszhatott a Ferenc­város férfi-vízilabdacsapata, de az idei szezonban volt, amikor úgy tűnt, a belgrádi nyolcas döntőbe sem biztos, hogy sikerül majd a kvalifikáció. A két nyolcas csoport négy-négy legjobb együttese jutott be az egyenes kieséses rendszerben lejátszott negyeddöntő-elődöntő-döntőbe. Az FTC nyolcmeccses veretlenségi sorozattal kezdte a „nagy” csoportkört, ám február közepén a zseniális képességű csapatkapitány, Varga Dénes sérülése miatt hullámvölgybe csúszott, egymás után kétszer kikapott. Az első kudarc a horvát Jadran Split ellen idegenben még belefért, de a Komjádi uszodában a Barcelonetával szembeni vereség olyan súlyos mértékű volt – tíz gól közte, kilátástalan játékkal –, hogy két út állt a zöld-fehérek előtt: a teljes összeomlás vagy a juszt is visszatérés.

A magyar válogatott gerincét adó csapat a nehezebb utat választotta. A pofon utáni minden meccsét megnyerte, győzelemmel tért haza Belgrádból, Athénból, olyan helyekről, ahol ritkán szokás nyerni bármilyen sportágban. Ezzel a győzelmi sorozattal biztosította a helyét Európa (és a világ) legjobb nyolc csapata között. Majd megnyerte a magyar pontvadászatot is, mielőtt ráfordult volna a klubvízilabda csúcsára, a Bajnokok Ligája-végjátékra.

A Recco és a többiek