Az élet mesélői

Schwanner Endre sosem dolgozott sajtófotósként. Talán azért sem, mert az megölte volna a kreativitását. Azt vallotta, akkor veszi kezébe a fényképezőgépet, ha jelent számára valamit az alany, ha izgatja a téma. Bár senki nem kérte, évtizedeken keresztül járt a Madách Színházba, ahol analóg gépével csodás fotográfiákat készített térről, időről, emberekről, a művészetről. Mivel a szenvedélye hajtotta, meg­esett, hogy egy éven keresztül fotózta ugyanazt az előadást. Kíváncsi volt a finom változásokra, a darab fejlődésére, a színészi játék alakulására. Nagy idők tanúja lehetett, hiszen akkoriban a Madáchban színészlegendák sora játszott estéről estére.

Itt fotózta Haumann Pétert is. A drá­­­­mai, a vidám, az elgondolkoztató Haumannt. A fényképeinek aztán az idő adott különös jelentőséget. Az idő, hiszen sajnos a fotókon szereplő színészlegendák nagy része már nincs közöttünk. Idén Haumann Pétert is elvesztettük. Azt a művészt, aki drámai és komikus szerepekben is egyedülálló volt, akinek senkiéhez nem hasonlító hangján szólaltak meg világsztárok magyarul.