Itt van ez az ír gyerek. Kemények a szavai, mint a tescós száraz kifli. Ez a Michael O’Leary! Keményebbet szól, mint Jane haján a Taft. Cégvezetőként nyilatkozva csípőből idiótáz és hibbantoz le egy másik embert. Nem szolgál mentségére, hogy nagyon be lehet gyulladva a különadó miatt. Hiszen 2020-ban éves szinten 958 ezer eurót keresett (ez barátok közt is mintegy 380 millió forint), de a pandémiás 2021-ben be kellett érnie a szégyenletesen alacsony 250 ezer euróval (azaz 100 millió forinttal). Még magam is elpirultam írás közben. Szerencse, hogy már abban a méltatlanul szegénykés évben, 2021-ben helyreállt az általa vezetett légitársaság részvényeinek árfolyama. Így részesedésének értéke 270 millió euróval (nem forint!) nőtt. Ebből azért jut némi sovány ír kecsketejre is, amibe a száraz kiflit bele lehet mártogatni a nehezebb években. Félti hát a profitot persze, mint beteg Bálint a haját – hogy ez pontosan mit jelent, tessék csak utánanézni az Erdélyi János-féle Magyar közmondások könyvében. Minden elvett euró az ő zsebére is megy.
Mielőtt populizmussal vádolnának, amiért multinacionális cégek menedzsereinek pénztárcájában turkálok, álljunk meg egy pillanatra. 1950-ben az amerikai tőzsdén szereplő cégek részvényeinek 90 százaléka egyéni befektetők tulajdonában volt. Mára a helyzet megfordult, a részvények 80 százaléka jogi személyek (befektetési és nyugdíjalapok, hedge fundok stb.) kezében van. Ezt a hatalmas vagyont a cégek vezetői kontrollálják, nem mindig a legátláthatóbb és legméltányosabb módon. A vagyont, amely korábban ahhoz járult hozzá, hogy a polgárok úgy érezzék, személyes érdekeltségük van abban, hogy az ország gazdasága éppen jó vagy rossz irányba tart, mára lényegében kicsavarták az államot alkotó közösségek kezéből. Most ez a vagyon számos esetben néhány ember elképzelhetetlen gazdagságát gyarapítja csak tovább. Olyan pénzekről van itt szó, kérem, amely láttán II. Alüattész fia, a legendás Krőzus is csontszínűre sápadna. Nem populista vagyok tehát, hanem demokrata. Ha egy társadalomban túl nagy a különbség a gazdagok és a szegények közt, és ez a különbség egyre csak nő, az az eddigi csekély történelmi tapasztalatok alapján nem igazán tesz jót a demokráciának.
Az elmúlt évtizedben a gazdasági integrációt célzó együttműködésből egy a tagállamait ideológiai alapon szankcionáló, saját hatásköreit a végletekig bővíteni kívánó intézményrendszer alakult ki.
A szuverenitásunk, a kultúránk, a nemzetállami hatásköreink megvédése az európai jobboldal pártjainak közös érdeke – mondja Harald Vilimsky, az Osztrák Szabadságpárt európai parlamenti képviselője.
Ebből legfeljebb ellenzékváltás lesz, ha egyáltalán. Kacsoh Dániel írása.
Oroszországnak ki kell vonulnia a megszállt területekről, és mindent meg kell tennünk azért, hogy Ukrajna a nyugati országok családjában maradjon – mondja Mateusz Morawiecki. A volt lengyel kormányfő az orosz–ukrán háború mellett uniós zsarolásról és a júniusi EP-választás tétjéről is beszélt exkluzív interjúnkban.
Új mozgósítási törvény lép életbe, aki teheti elmenekül, aki nem, az bujkál.
Finoman fogalmazva kilóg az a bizonyos lóláb.
