Száraz kifli

Itt van ez az ír gyerek. Kemények a szavai, mint a tescós száraz kifli. Ez a Michael O’Leary! Keményebbet szól, mint Jane haján a Taft. Cégvezetőként nyilatkozva csípőből idiótáz és hibbantoz le egy másik embert. Nem szolgál mentségére, hogy nagyon be lehet gyulladva a különadó miatt. Hiszen 2020-ban éves szinten 958 ezer eurót keresett (ez barátok közt is mintegy 380 millió forint), de a pandémiás 2021-ben be kellett érnie a szégyenletesen alacsony 250 ezer euróval (azaz 100 millió forinttal). Még magam is elpirultam írás közben. Szerencse, hogy már abban a méltatlanul szegénykés évben, 2021-ben helyreállt az általa vezetett légitársaság részvényeinek ár­folyama. Így részesedésének értéke 270 millió euróval (nem forint!) nőtt. Ebből azért jut némi sovány ír kecsketejre is, amibe a száraz kiflit bele lehet mártogatni a nehezebb években. Félti hát a profitot persze, mint beteg Bálint a haját – hogy ez pontosan mit jelent, tessék csak utánanézni az Erdélyi János-féle Magyar közmondások könyvében. Minden elvett euró az ő zsebére is megy.

Mielőtt populizmussal vádolnának, amiért multi­nacionális cégek menedzsereinek pénztárcájában turkálok, álljunk meg egy pillanatra. 1950-ben az amerikai tőzsdén szereplő cégek részvényeinek 90 százaléka egyéni befektetők tulajdonában volt. Mára a helyzet megfordult, a részvények 80 százaléka jogi személyek (befektetési és nyugdíjalapok, hedge fundok stb.) kezében van. Ezt a hatalmas vagyont a cégek vezetői kontrollálják, nem mindig a legátláthatóbb és legméltányosabb módon. A vagyont, amely korábban ahhoz járult hozzá, hogy a polgárok úgy érezzék, személyes érdekeltségük van abban, hogy az ország gazdasága éppen jó vagy rossz irányba tart, mára lényegében kicsavarták az államot alkotó közösségek kezéből. Most ez a vagyon számos esetben néhány ember elképzelhetetlen gazdagságát gyarapítja csak tovább. Olyan pénzekről van itt szó, kérem, amely láttán II. Alüattész fia, a legendás Krőzus is csontszínűre sápadna. Nem populista vagyok tehát, hanem demokrata. Ha egy társadalomban túl nagy a különbség a gazdagok és a szegények közt, és ez a különbség egyre csak nő, az az eddigi csekély történelmi tapasztalatok alapján nem igazán tesz jót a demokráciának.