A bíróságok szerte a világon már javában készülődnek a nyári ítélkezési szünetre. Így tesz az Egyesült Államok Legfelsőbb Bírósága is, amelynek tagjai idén valóban rendhagyó ítélkezési évet tudhatnak maguk mögött. Végtére is nem sok bíróság mondhatja el magáról, hogy döntései még más államok vezetőinek, így például a francia államfőnek a kritikáját is kiváltják. Vagy azt, hogy az amerikai elnök – aki azért elég sok szokatlan dolgot művelt az utóbbi időben – ahelyett, hogy alkotmányos kötelességének eleget téve a bírósági döntés tiszteletben tartására és végrehajtására szólítana, harcba hív testület ellen. Mindennek apropója pedig a Dobbs kontra Jackson Women’s Health Organization-ügy és az ítélkezési év talán legjobban várt, bizonyos részeiben idő előtt kiszivárogtatott döntése.
A kedélyeket az borzolja, hogy a testület megszüntette az abortusz alkotmányos jogként való elismerését, megváltoztatva ezzel a mintegy fél évszázaddal ezelőtt meghozott Roe kontra Wade-döntést. A nyugati média szalagcímeit idézve van, aki történelmi fordulópontról beszél, amely után elapad az emberek szabadsága a tengerentúlon. Van, aki tragédiáról, van, aki antidemokratikus döntésről, és van, aki – így az amerikai elnök – arról, hogy a döntés az országot egyenesen százötven évvel ezelőtti korszakába repíti vissza.
A politikusokat, a médiatöbbséget, a véleményvezéreket és általában a progresszív köröket azonban nem is feltétlenül az abortusz kérdése izgatja. Bár a testület az abortusz jogi sorsáról döntött, a Dobbs-ügy közel sem csak erről szól. Sőt, a bírói többség tulajdonképpen egyáltalán nem foglalt állást az abortusz kérdésében. Ezt felfogása szerint nem is teheti, mivel a szövetségi alkotmányban nincsen olyan rendelkezés, amely alapján felhatalmazása lenne erre. Ha pedig ez a helyzet, akkor a kérdés eldöntése – legalábbis a polgárok akaratát kifejező alkotmány szerint – a demokratikus konszenzuskereséshez tartozik. E nézőpont szerint épp a Roe kontra Wade-döntés csavarta ki ezt a lehetőséget a polgárok kezéből. A progresszív körök legnagyobb félelme így inkább az, hogy demokratikus módon kell majd konszenzust keresniük, és nem járhatják a bírósági fórumok vagy hatóságok által kínált kerülő utakat. Ilyen ez a demokrácia, meg kell érte dolgozni…
Egyre távolodik egymástól az Egyesült Államok és az Európai Unió. Előbbi ráadásul egy merőben új kontinens képzel el, ahol egyes országokkal működne csak szorosabban együtt.
Fekete-Győr András volt Momentum-elnök politikai pályafutása során számos mulatságos vagy épp szánalmas mondattal ajándékozta meg a magyar közéletet. Összeszedtünk Fekete-Győr András eme mondataiból egy csokrot.
A jobboldali svájci médiavállalkozó fenyegetés helyett lehetőséget lát a tengerentúli tervekben.
Példátlan döntés lenne a háborúk történetében, ha az Európában befagyasztott orosz vagyont az európai intézmények hitelességét is kétségbe vonva elkoboznák, egy gyors béke megkötésére pedig a háborúzó felek helyzete miatt is kevés az esély – vélekedtek elemzők kedden a köztelevízió 48 perc című műsorában.
Európa rekordösszegű védelmi tervekkel készül a konfliktusokra, ám egy friss elemzés szerint stratégiai, politikai és erkölcsi értelemben sincs készen a háborúra.
Az Egyesült Államok „platina” biztonsági garanciát kínál Kijevnek, míg Európa inkább csak a szájkaratéban erős.
Mire való eredetileg az Európai Unió működéséről szóló szerződés cikkelye, és miért tiltakozik Orbán Viktor az ezzel való visszaélés ellen?
Demkó Attila, az NKE John Lukacs Intézet programvezetője a Poltico hasábjain írt az Amerika és Európa között kialakult szakadékról.
A South China Morning Post szerzője arról ír, Trump külpolitikáját nem az ideológiai ellentét vezérli, hanem az erő és tekintély iránti tisztelet.
