Móni és a sütijei

Szalai Laura írása a Mandiner Útravalóban

Gyenesdiás nem egy tipikus balatoni célpont – legalábbis a fővárosból nézve. A Balaton legmesszibb csücskében fekszik, a Keszthelyi-öbölben. Bár a strandja évek óta a legjobbak között szerepel, a települést főként egy egész évben nyitva tartó cukrászda miatt ismerik, amely a vízpartra vezető út mellett nyitotta meg kapuit 2018 nyarán. Megálmodója a nagycsaládos Kövérné Kalmár Mónika, vagy ahogy mindenki ismeri: „Sütis Móni”.

Egy napfényes tavaszi délelőtt ülünk le beszélgetni az épületben, ahol az üzem, a cukrászda és a család otthona is helyet kap. Gondolhatnánk, hogy még a szezon előtti hangulat jellemző, ám korántsem: folyamatosan érkeznek a sütizni vágyók, akiknek kétségkívül nincs könnyű dolguk. Mézes krémes, somlói torta, olasz csokis diótorta – csak néhány példa a pultban várakozó édességek közül. Mint megtudom, a mónikrémes fantázianevű sütemény egyeduralma megdönthetetlen, a mai napig ezt választják a legtöbben. „A rugelach is kedvelt termékünk, ami a zsidó konyha alternatívája a croissant-ra, és amióta nálunk ismertté vált, a környéken egyre több helyen kapható. Igen széles a palettánk, sósakat és édeseket vegyesen készítünk.”

Móni vendéglátóipari szakközépiskolába járt, ahol cukrászvégzettséget is szerzett, ám azt nem gondolta, hogy valaha is kezd valamit a szakmával. „Az csak az elmélet volt, a gyakorlati tudást háziasszonyként szereztem meg” – avat be. Korábban egyébként újságíróként dolgozott, és közben lett gasztroblogger. „Amikor a negyedik gyermekem megszületett, abbahagytam az újságírósdit, hiszen négy gyerek mellől már nem lehetett futkosni az eseményekre. Az írás azonban hiányzott. Rátaláltam a gasztroblogokra, és megtetszett a műfaj. Elkezdtem lefotózni, amit főztem vagy sütöttem – leginkább utóbbit –, és írtam mellé egy-két jópofa sztorit a nagycsaládos létről” – emlékszik vissza.

Móni és férje nehéz körülmények között élt, csupán esetleges bevételei voltak. Aztán egyszer egy ismerős nekiszegezte a kérdést: lenne kedved sütiket készíteni a kávézómba? „Gondolkodás nélkül igent mondtam.” Elkezdte sütni a tortákat, amelyeknek egyre nagyobb sikerük lett. Beindult a vállalkozás, idővel egyre több helyre szállítottak, így már munkatársakat kellett keresni. „Cukrászdát határozottan nem akartam nyitni. Mivel a sütikhez a saját nevemet adom, úgy éreztem, muszáj lenne nekem is ott lennem. Ám már annyit dolgoztam az üzemben, hogy egyszerűen nem lett volna rá kapacitásom.”