Egyházak és orosz–ukrán béke

„Boldogok, akik békét teremtenek, mert ők Isten fiai­nak neveztetnek” – mondta és mondja Jézus a Hegyi beszédben. A békesség azóta is a keresztény közösség alapvető üzenete, törekvése és elvárása az egyházon belül és kívül. Hol sikerült megvalósítani, hol nem. Voltak, vannak nagy békeakciók, melyekkel az egyházi közösségek segítették hozzá a megbékéléshez az ellenséges népcsoportokat, országokat. S ismerjük azokat a helyzeteket is, amikor az egyházak vagy legalábbis vezetőik beálltak valamely háborús konfliktusban országuk álláspontja mögé, akár az agresszor volt az, akár a megtámadott.

Milyen lehetőségeik vannak az egyházaknak Oroszországban és Ukrajnában a béke megteremtésében? S mit tehetnek ezen országokon kívül azok a keresztények, akik kapcsolatban vannak velük? Ezekről a kérdésekről tanácskoztak az Ukrajnával és Oroszországgal szomszédos országok egyházi vezetői az Egyházak Világtanácsa meghívására a Bossey Ökumenikus Intézetben márciusban és június elején.

Az Egyházak Világtanácsa a világ legnagyobb egyházi szervezete, melynek a római katolikus egyházon kívül minden nagyobb protestáns, ortodox és katolikus egyház a tagja. Az Ukrajnában zajló háború ezért nemcsak érinti ezt a szervezetet, hanem arra is indítja, hogy keresse tagegyházaival a párbeszédet, mélyebben megértve azt a helyzetet, amelybe a háborúval kerültek. A kérdés az, hogy ezek az egyházak, amelyek már 1948 óta egy közösségben vannak, tudnak-e olyan helyzetet teremteni, amelyben az érintett országok egyházainak képviselői leülnek egymás mellé, előmozdítva a megértést és talán még a megbékélést is.

A magyar kormány álláspontja, amely nem fogadja el egyházi vezetők szankciós listára helyezését, és amely szerint a béke az egyházak tevékeny szerepvállalásával állhat csak helyre, segítséget jelenthetett volna a párbeszéd megvalósulásához, ha a ki nem tiltott egyházi emberek eljöttek volna Genfbe. A helyzet tragikomikuma, hogy az első tanácskozásra azért nem érkeztek meg, mert az ukrán ortodoxok képviselője nem tudott eljutni a kijevi repülőtérre, az orosz küldöttet pedig mint nemkívánatos személyt hazaküldték a repülőtérről. A második tanácskozást hivatalos delegálás után a megelőző napon mondta le az orosz ortodox egyház vezetése. A nemzetközi kapcsolatok fenntartásával megbízott metropolitát váratlanul leváltották, s a budapesti­–
magyarországi egyházmegye kormányzójának nevezték ki. Kirill moszkvai pátriárka nem hagy kétséget afelől, hogy ez a háború az ősi ortodox szláv területek egyesítéséért folyik. A leváltás viszont talán azt is jelzi, nem mindenki gondolkodik egyformán a háborúról az orosz ortodox egyházban sem. Az egyébként Moszkva fennhatósága alá tartozó ukrán ortodox egyház sokkal inkább honvédő háborúnak tekinti az ukránok harcát.

Lesz-e ebből valaha párbeszéd? S ha nem lesz? Csődöt mondtak ebben az esetben azok a keresztény egyházi méltóságok, akiknek legalapvetőbb kötelességei közé tartozik a béketeremtés? Vagy elég, ha személyes támogatást, vigaszt, az egyházi szertartások erejét kínálják azoknak, akiket a háborúban veszteség ért – mindkét oldalon?