Budapest jogot oktat Brüsszelnek

Az utóbbi két hónap EU-szerte a blokk jövőjéről szóló konferencia által gerjesztett hullámokról szólt. Különféle értelmezések láttak napvilágot, a legharsányabb kampány az Európai Tanácsra jellemző konszenzusos döntéshozatal megszüntetésével kapcsolatban indult. Június második felében a magyar pártok is előálltak javaslatukkal az Országgyűlésben. Elfogadása esetén a magyar kormány e sorvezető mentén politizál majd az EU jövőjéről zajló diskurzusban.

Az Európai Unió jövőjével kapcsolatosan képviselendő magyar álláspontról című indítvány tizenkét pontja emellett recept, amelyet ha az EU kivált, nemhogy visszatalálhat az elhagyott ösvényre, de a régóta várt szintlépést is végrehajthatja. Nem a föderális Európa víziójáról van szó – élhetőbb változatok is léteznek. Alább kiderül, hogy mik ezek. A tizenkét pont magyarázata következik.

„A Szerződésekből törölni kell az »egyre szorosabb egység« célkitűzését. Az integráció nem öncél, hanem eszköz: nemzeti szabadságunk kiteljesedésének eszköze.”
Jó ötlet volt, de időközben félreértették – nagyjából így foglalható össze annak a koncepciónak a több mint fél évszázados története, amely már az Európai Közösséget alapító római szerződés szövegében is megjelent. Az Európa népei közötti egyre szorosabb egység elérésére vonatkozó célkitűzés egy politikai tétel, amely az alapító szerződések normaszövegében is megjelenik – tehát kötelező erejű. Az Európai Bizottság ezt az alapelvet érti félre, a félreértés mélyítésében Brüsszel hű szövetségese az uniós szerződéseket alkalmazni és értelmezni köteles Európai Unió Bírósága. Az EUB joggyakorlata precedensekre épül: némi túlzással Európa minden egyes ítélettel közelebb kerül ahhoz, hogy a folyamat az európai egyesült államok megszületésében csúcsosodjon ki. Ez azonban a tagállamok jelentőségének elenyészésével járna.