A pilótafülke megrohamozása

A minap egy jóbarátommal az emberi cselekedetek történetéről beszélgettem, és arról, hogy van-e a világtörténelemnek ciklikus vagy lineáris dinamikája, mint azt egyes tudósok és filozófusok állítják. Az eszmecsere jó pár óráig tartott, és be kell vallanom: jó bor hajtotta. De a legérdekesebb aspektusát nem a történelem vélt linearitása vagy ciklikussága kapcsán elfoglalt álláspontunk jelentette, hanem a meglepő egyetértésünk abban, hogy a dolgok mindenhol nagyon is romlóban vannak.

Bármit nézünk is – például a házasságkötési és válási arányokat, az erőszakos bűnözést, a legelesettebbek abortusz vagy eutanázia útján való meg­gyilkolásának társadalmi elfogadottságát, a gazdaság rossz teljesítményét, az illegális migrációt, a közrend hiányát és a jó modor eltűnését –, úgy gondolom, mindenki előtt világos, hogy társadalmaink problémái sokrétűek, és nem fognak néhány egyszerű szakpolitikai „megoldás” hatására eltűnni. Persze számos árupiac hanyatlása, valamint a nemzetközi stagnálás és az infláció megjelenése ellenére anyagi vagy gazdasági tekintetben úgy tűnik, még mindig nagyon jól élünk. Szerte a Nyugaton olyan anyagi javakhoz és szolgáltatásokhoz férnek hozzá a fiatalok, amilyenek néhány évtizeddel ezelőtt elképzelhetetlenek voltak. De személyes, családi, társadalmi és mindenekelőtt spirituális tekintetben elindult a rothadás.

A konzervatív gondolkodóknak ma nem az a legalapvetőbb kérdés, hogy felismerjük-e a széles körű hanyatlást – hiszen ennek magától értetődőnek kell lennie –, hanem az, hogy miként állunk hozzá: mi az álláspontunk? Hogyan készüljünk fel az elkerülhetetlenre?