Haza a szivárványos magasban

A haza vagy hon (Heimat) fogalmának „pozitív újra­értelmezését” javasolta egy pár napja megjelent cikkében és Twitter-bejegyzésében Nancy Faeser, a német szövetségi kormány szociáldemokrata belügyminisztere. A cél az, hogy a fogalom az eddiginél „nyitottabbá” és „sokrétűbbé” váljon, és legfőképp azt fejezze ki, hogy „az emberek maguk dönthetik el, hogyan akarnak élni, hinni és szeretni”. A jelek szerint Faeser a haza szó jelentését már nem pozitívnak, hanem elzárkózónak, kirekesztőnek tartja. Ezzel a Zöldek ifjúsági tagozatának meglehetősen szélsőséges álláspontjához közelít; a tagok még saját frakcióvezetőjükkel is szembefordultak 2017-ben, amikor az megpróbálta pozitív értelemben használni a haza kifejezést.

Érdekes fricskája Faeser kezdeményezésének, hogy a német szövetségi belügyminiszter titulusa szerint jelenleg a haza vagy hon megóvásáért is illetékes. Az is nehezen tűnik egy nyitott, demokratikus társadalom képével összeegyeztethetőnek, hogy egy közhivatalnok meg szeretné szabni a polgároknak, milyen értelemben használjanak egy mindennapi kifejezést. A demokratikus legitimáció legfőbb forrásáról, a választói akaratról már nem is beszélve. A legutóbbi felmérések szerint ugyanis 90 százalék felett van a német polgárok körében azok aránya, akik pozitívan értékelik a haza fogalmát. Mindazon­által a legtöbben, kortól és szociális helyzettől viszonylag függetlenül, nem Németország egészét értik e fogalom alatt, hanem annak egy szűkebb régióját, amelyhez személyesen kötődnek.