Az „államférfi” hübrisze

L. Simon László írása a Mandiner hetilapban

Izgalmas volt a múlt vasárnapunk. Akik a politika világában edződtek, tudják: sosincs biztos győzelem, nincs előre megnyert mérkőzés, nincs garantált siker. Vasárnap este a szavazatunk leadása után a feleségemmel elmentünk a Müpába, hogy lekössük a figyelmünket.

Túl azon, hogy az Egerházi Attila vezette Székesfehérvári Balett Színház és a Boban Marković-zenekar együttműködéséből született fantasztikus előadást láthattunk, nem kellett végig- izgulnunk az urnabontástól az eredményhirdetésig tartó, feszültségekkel teli pár órát. Így a kormány­pártok eredményvárójára megérkezve már csak az ovációval, az elsöprő sikerrel szembesültünk, s nem vártam mást, csak az ellenzék bukott miniszter­elnök-jelöltjének beszédét.

Megdöbbentett, hogy az ellenzéki összefogás és szolidaritás csak addig tartott, ameddig a választási küzdelem. Márki­Zay Péter mögé az ellenzéki vezetők vagy politikusok közül senki sem állt fel: vele és a családjával kellett beérnie a maroknyi közönségnek. Odalökték koncnak, s az elkövetkező hetekben ízekre fogják szedni. 

A Jobbik elnöke már vasárnap este megkezdte, amikor azt mondta: Márki-Zay Péter valójában nem leváltotta, hanem megbuktatta az ellenzéket.